10 Nisan 5784
2024-04-18

 

Galéria - Feljegyzések

Rövid-hosszabb kiegészítések, gondolatok, fordítások, melyek nem kaptak külön oldalt, de a sumér témához szorosan kapcsolódnak.  Ninahakuddu

Az Ur-i királysírok és temető feltárása és kincsei

A királysírok:
Közvetlenül a templomépületek mellett a központnál, Ur városában egy évszázadok folyamán feltöltődött szeméttelepen találták meg a királysírokat. Mint építkezésre alkalmatlan terület, Ur népe oda temette halottait. Csaknem 2000 temetkezést találtak, ezek közül sok nagyon gazdag leletanyagot tartalmazott. A temető legrégebbi sírjai a Jemdet Nasr kultúráig nyúlnak, a királysírok az Első Ur-i Dinasztia idejére datáltak. A temetőt a British Múzeum expedíciójának keretében a britt C. Leonard Wooley vezetésével tárták fel több ásatási szezonban 1925-1932 között, később ehhez az expedícióhoz csatlakozott a Pennsylvania Egyetem Múzeuma is. A Királysírok feltárását 1929-30-ban kezték.

A királysírok egy tizenhat sírból álló sírcsopot, a harmadik évezredre datált. Ezek a nagy, boltozatos sírok különböznek a körül levő temetkezésektől, kőből, kőtörmelékből és téglából készültek, egy mély gödör alapzatán építették. A sírok elrendezése változatos, néhány a teljes szintet elfoglalta a gödörben és több szobája volt. Tulajdonképpen "lakóház módjára képezték ki őket, álboltozattal fedett, kripta célját szolgáló pincehelyiségek fölött. Falisávos, vastagfalas udvarházat emeltek, amelyet az alaprajzi felület beépítésének a tömörsége a kultikus épületekhez tette hasonlóvá. Utólag két kisebb és vékonyabb falú sírházzal egészítették ki a központi "mauzóleumot". Amint az I. Ur-i dinasztia korából megismert temetkezési rítus, úgy ezeknek az épületeknek a létesítése is kivételnek számított Mezopotámiában." (Hajnóczi J. Gyula)
A legteljesebb sírok egyike egy nőhöz tartozott, akit Pu-abiként azonosítottak egy pecséthengerről, amit a temetkezése helyszínén találtak. Nevének variációi: Shub-ad, Shubad, Puabi, Subad.

A sírok többségét még az ókorban kirabolták, de ahol a leletek túlélték az évezredeket, ott gazdag leletanyagot és sok emberi testet találtak. Volt sír, ahol hetvennégy testet találtak. A testek hol a jobb, hol a bal oldalukon feküdtek, felhúzott lábakkal elrendezve. A sírok, a leletek, a tárgyi felajánlások egy nyilvánvalóan bonyolult szertartásrendről beszélnek. A sírok körül később kiterjedt temető alakult ki.

Az Ur-i királysírok felső szintje (a kép forrása: Hajnóczy J. Gyula, Az építészet története)

Lejárat a királysírok alsó szintjére. (a kép forrása: Hajnóczy J. Gyula, Az építészet története)

Az Ur-i ásatásokat, a királysírok és a temető feltárását tehát Leonard Woolley végezte több ásatási szezonban. Különböző korszakokból olyan tárgyak kerültek felszínre mint az Uri standard, Pu-abi (Shub-ad) királynő gazdagon díszített gyászkocsijának (szántalpas szekér) gyeplőtartó ezüstgyűrűi, rajta egy arany kulán (szamárféle) szobrocskával, pecsétnyomói, ruhásládája (üresen találták), fejéke, számtalan arany és ezüst edény, kelyhek, tálak, pecsétek, cserepek, plakettek, szobrocskák, ékszerek, Mes-kalam-dug 15 karátos arany sisakja, a király vállainál egy-egy arany-ezüst ötvözetű fejsze, derekán széles ezüst öv rajta aranytőr és lazur fenőkő, kezében arany kehely, felső teste körül sok száz lapisz-lazuri és aranygyönygy, arany fejdíszek, karkötők, fülkarikák, aranydrótból készült spirál gyűrű, amulett, könyöke mellett kagylóalakú arany mécses. A sírokból számtalan rézsisak, eszközök, lámpák, cserép, fegyverek, edények, ékszerek, ruha maradványok, pecséthengerek, a 20 négyzetes táblajáték, két darab "kos a bokorban" arany virágzó fát vagy bokrot rágó tollas kecskebakot ábrázoló szobrocska, valamint több líra maradványa került elő. A leleteket hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni.

A predinasztikus sírok (az első Ur-i dinasztia előtti sírok):
A predinasztikus sírok meglepő módon átlag 1.40 m-re feküdtek a talajszint alatt, a legkevesebb 0.30 cm-re, a legmélyebben 4.30 m-nél. A leggyakoribb temetkezési mód a sírgödörbe (árokba) temetés volt, a testet egyszerűen temették, gyékénytakaróba burkolták. Ezen kívül a predinasztikus sírokban ritkábban de előfordult larnax vagy agyagkoporsó is, dupla larnax koporsó, valamint nádból font koporsó, ritkán a testen több kevesebb égésnyommal. A testek elhelyezése változatos: kelet-nyugat, észak-dél, észak-keleti, dél-nyugati irány egyaránt előfordult, ahogy a fej nyugati vagy keleti irányba tájolása is.
Sírmellékletként carnelian és lapisz lazuri gyöngyöket, ezüst gyűrűket, ezüst karkötőket, arany karkötőket, a fejre tűzhető arany diadémet, arany fülkarikákat találtak, továbbá arany hajkarikákat, diadémokat, fésűket, kagyló mozaikból kirakott emléktáblákat, állatokat ábrázoló kis szobrocskákat - kagylóból is, amuletteket, cipőmaradványokat, tőröket, fejszéket, alabástrom mozaikot, lámpákat, madár formájú lámpát, kagylóból készült lámpákat, függőket, edényeket, cserepeket, réztárgyakat, rézedényeket, kőedényeket, állati eredetű csontokat, disznófogakat stb.

Az Ur-i Standard Háború panelje - British Múzeum, London

Az Ur-i standard
Ez a rejtélyes tárgy a British Museum tulajdona, ott látható kiállításon.
ezen az oldalon nézheted meg

Mérete: magassága 21.59 cm, hossza 49.53 cm.
Ezen a képen  jól látszik a valóságos mérete.

A Standardről ajánlom még ezeket a linkeket
link 1
link 2
link 3

Ezt a tárgyat Leonard Woolley találta Urban, Dél-Irakban az ötödik ásatási szezonban 1927-1928-ban, a sumér művészet egy csodálatos darabja. A királysírokban talált tárgyaknak a korát bár nem egységesek, az I. Ur-i Dinasztia idejére teszik. Hogy szénizotópos kormeghatározást végezte-e a standarden, arról nincs adatom. Egy azonban egészen biztos, a legklasszikusabb sumér korszakból származó tárgy társaival együtt, és mind az írások mint a képi ábrázolásmódok a klasszikus sumér jegyeket mutatják.
Eredetileg a fa kereteket bitumennel ragasztották össze. A paneleken kagyló, vörös mészkő és lapis lazuri mozaikokból életképeket jelenítenek meg.
Amikor megtalálták, a tengeri kagylómozaikokat, vörös mészkővet és a lapis lazuri darabokat tartó fakeret elöregedett és a két főpanel összenyomódott a talaj súlyától. A bitumen ragasztás felbomlott és a panelek vége törött volt. A jelenlegi megjelenése a restaurálást követően egy fajta elképzelés, a legjobb találgatás arról, hogy eredetileg hogyan nézett ki a tárgy.

Egy másik elképzelés arról, hogyan nézhetett ki eredetileg. Ez a részlet nem a két főpanel háromszög alakú oldalán van, az világosan látszik a két főpanelről készült fényképen, sem a tetején sem az alján nincs a British múzeumban kiállított tárgynak. Egyesek szerint a tetején van, de Woolley szerint a Standard teteje és alja sima volt.

A fő panelek úgy ismertek mint "Háború" és "Béke". A "Háború" panel a sumér hadsereg legkorábbi bemutatása. A cselekmény bemutatása az alsó sávval kezdődik, majd a középső végül a legfelső sáv következik. A harci szekerek mindegyikét négy szamár húzza, azt a pillanatot ábrázolva, ahogy éppen eltapossák az ellenséget. Négy kép örökíti meg a kocsit húzó szamarak mozgását, a lépéstől a vágtáig, rajzfilm módjára mutatva a kocsi gyorsulását. A gyalogság szögekkel kivert bőrköpenyben (akar) és sisakban lándzsát visz, az ellenség katonáit fejszékkel ölték meg. A foglyul ejtett ellenséget bemutatják a kocsiról leszállt király előtt, aki egy lándzsát vagy jogart tart a kezében.

Az Ur-i Standard Béke panelje - British Múzeum, London

A "Béke" panelen állatokat, halakat, más egyéb javakat láthatunk, melyeket egy menetben hoznak valami ünnepségre a király elé. Az ülő alakok, a király és vendégei gyapjúból szőtt szoknyát vagy rojtozott szegélyű szoknyát viselnek (kaunakész), kezükben poharat vagy serleget tartanak. Egy zenész lírán játszik, mögötte egy énekesnő. A király és vendégeinek öltözéke eltér egymástól. A vendégek, a zenész, a lábasjószágokat és halat beszolgáltatók öltözéke hasonló, míg a teherhordók, a zsákot cipelők öltözéke különbözik az összes többitől. Az ünnepségek ilyen megjelenítése gyakori a korabeli pecséthengerek ábrázolásain is, mint például Pu-abi királynő pecsétjén (majd lásd lejjebb).

Leonard Woolley az Ur-i ásatásoknál úgy képzelte, hogy egy rúdon vitték mint irányadó mértéket, mint egy hatalmi jelvényt, így lett annak közönséges neve - standard.

Woolley így ír erről az Ur excavations volume II, The Royal Cemetery c. könyvben:
"Az Ur-i standard a legbonyolultabb mozaik darab és a legfigyelemreméltóbb a fontos tárgyak között amit Mezopotámia földje megőrzött. Hogy igazából mi volt, azt nehéz megmondani. A megcsonkított háromszögű végekkel, hosszú oldalakkal, nem megszokott formája egy doboznak, azonban látszólag üres volt. Egy sírban feküdt egy férfinak a jobb válla fölött, mintha az egy rúdon szállította volna. A férfi a D. szoba sarkában feküdt. Az egész sír kiürítettnek látszott, és úgy tűnt kevés a valószínűsége annak, hogy bármi létezőt találunk, a déli sarok valóban semmit sem hozott felszínre A férfi feje alatt több ezer apró lapis lazuri gyöngy feküdt. A D szobában négy emberi test volt, de nagyon töredékesek voltak. Kettőnek a koponyája hiányzott. A padlón szokásos módon gyöngyöket szórtak szét, szintén a padlón szétszórva találtunk egy arany fülkarikát, három ezüst fülkarikát, arany darabokat, egy ezüst tőrt lapis lazuri fejjel, ebben a sírban találtunk még egy kagyló plakettet lapis lazuri szegélyekkel ezüstbe helyezve, nagyon összetört állapotba, a kagyló elöregedett, de egy csodálatos darab, egy kis kelyhet vékony aranyból, ami ujjcsontok között volt, annál a maradványnál amelyikről a fej eltűnt, a játéktáblát és az ur-i standardet, egy bronz fejszét, pecséthengereket, és arany fülkarikákat.

A Standard jobb oldalán feküdt a figurák fejével közelebb a szoba falához, a Háború panellel felül. A fa ami a keretet adta, megtört volt, a bitumen ragasztás szétporladt, a mozaik a földön volt. A fa elkorhadásával két dolog történt: a két fő panel egymásba csúszott, ennek eredménye, hogy a háromszög alakú végek eltörtek és eltolódtak, a mozaik lesüllyedt a saját súlyától és a rárakódott föld nyomásától, bele a porba. Amint különböző vastagságúak voltak, nem egyformán süllyedtek le. Nehéz kövek zuhantak rá a tetőről ezek további görbületeket és torzulásokat okoztak a paneleken, a Béke panel alsó jobb sarka eltörött, és kisebb részek a bal felső sarokban megtörtek. A Háború panel sarkán a lapis lazuri háttérnek néhány kisebb darabja kimozdult, a kagylók kisebb részeit, amiből a király szekerét vonó állatfejek készültek erőszakkal törhették le, nem volt a panel szomszédságában, annál távolabb volt dobva. Annak hiányát nem vettük észre addig, míg a Standard-et Londonba el nem szállították. Az állatfejek eltűnt részeit a következő évben (1929-ben) a sírból elmozdított földben találtuk meg. Néhány a kagyló alakokból annyira szenvedett a bomlástól, hogy szinte felismerhetetlen volt, a Béke panelről kettő vagy három figura eltűnt, talán elpusztult esetleg elkerülte a figyelmünket, bár az valószínűtlen, hacsak mint a szamárfej részek nem pattantak nagyon távolra és az eltávolított földben voltak még mielőtt a mozaik létezését megtudtuk.

A két test egymás mellett feküdtek a szoba közepén. Dél-nyugati végénél volt még két test maraványa, nem túl hiányos, a legjobban megőrzödött a feje a szoba sarkában fekvőnek, a délnyugati falhoz közel. A férfi feje apró lapisz lazuri darabkák ezreivel teljesen beborított, a törött koponya körül és alatta feküdtek és vékonyan a körülfolyó földben. Úgy tűnt, hogy valaha egy gyöngyökkel sűrűn díszített fejfedőt viselt. A férfi feje felett és kissé annak jobb oldalánál, a sír falának kövei között volt az Ur-i Standardnek hívott tárgy.

A Standard négy arca mozaikkal fedett. A teteje és az alapja egyszerű (sima) volt. Mindegyik felülete vízszintesen megosztott, benne három keretezett sáv kagyló darabkákból melyek határokat képeztek, közöttük lapisz lazuri négyzetes sáv és háromszög alakú kagyló vagy vörös mészkő négyzetekkel és lapis lazuri háromszögekkel, a váltakozó határok különböző színekkel kezdődtek.

Hasonló határok vörös négyzetekkel és lapis lazuri háromszögekkel kerítik körül a panelt mindegyik végénél. Minden kagylóberakást lapis lazuri mozaikkal helyeztek szembe, az alakzatok belső részei feketével vannak kitöltve, a harci szekereket kivéve, amelyek pasztel piros fényűek és két lábasjószágot, melyeknek testét vörös mészkőből vágták ki a középső régióban. Ahogy ott feküdt a talajban, nem volt jó állapotban. A keret, amibe a mozaikot építették rothadt, a bitumen szétbomlása következtében - ami helyben tartotta a mozaikot - a mozaik befelé összeesett (a standard belseje felé) és egy vékony réteget kivéve a kismozaikok háta melyek a két (fő)oldalhoz tartoztak érintkeztek a piszokban, míg a háromszögű végek összetörtek annyira, hogy a kagyló darabkák részei és a lapisz lazuri mozaikok kinyomódtak a helyükről és onnan elpattantak. Nagy kövek - melyek a tetőről leestek miután a fa megrohadt -, sokat tettek, hogy a standard így megrongálódott, szétszórta a kis mozaikokat, különösen a külső határok szenvedtek nagyobb sérüléseket, a kis kagylódarabkák egy része elkorhadt.
A Standarden levő férfiak jól megkülönböztethetők azoktól a bozontos szakállú férfiaktól, akik a vadállatokat szállítják a Béke panelen és újra megjelennek a mozaik végháromszögein, olyan fejfedőt hordanak, ami eltérő a regiszter tetején láthatóktól, akiknek borotvált fejük van és nincs szakálluk.
A Háború panellel szembe bal kézre csak néhány kis mozaik maradt a standard szegélyének, vörös négyzetekkel és kagylóháromszögek határolva.
Egy másik sírban is találtunk hasonló lapis lazuri darabokat, talán ebben a sírban is volt egy "Standard-hordozó" tisztségviselő, akinek egyenruhája magába foglalta a felgyöngyözött fejdíszt.

Ilyen hivatali fejfedő (mint amilyenre a D sír "standard-hordozója" feje alatt talált gyöngyök utalnak) kivételes a sírokban; az egyszerű városlakó békeidőben valami olyat viselt ami hasonlít a modern arab aqaylra vagy brimre.
A leggazdagabb variációk a homlokpántból (brim) vagy diadémból amit a férfiak az udvarnál hordtak három nagy gyöngyből vagy (fél)drágakőből állnak, egy arany és két lapisz lazuri darabból szembefordított, datolya-alakú négy carnélian gyűrűvel közte, arany láncon, és a másik oldalon a nagy gyöngyökből. Egyszerű homlokpántokból rengeteg került elő.
Ez a homlok fölött haladt, körbejárta a fejet a fülek fölött hátul zárulva egy szalaggal vagy zsinórral. Ezekből az arany homlokpántokból számos példányunk van. Egy szegényebb sírban ezüst helyettesíti az aranyat, a gyöngyszem is ebből készült, a még szegényebb sírokban a három nagy gyöngyszem kőből van, nem fémből. A legszegényebb sírokban is a kövek metszettek.

A királysírokból előkerült gyermek diadém, avagy homlokpánt. (London, British Múzeum)

Tudjuk, hogy a suméroknál egyetemes volt a fej borotválása, és senki nem hordott volna egy nehéz brimet gyöngyökből és aranyból a borotvált koponyáján, senki nem viselné el hosszan a dél-mezopotámiai nyári napot a borotvált fején védtelenül. De egy egyenes pántot Mes-kalam-dug sisakján is láthatunk. (megj.: Mes-kalam-dug sisakja egy későbbi, akkád korszakból származik.) A királysírokban találtunk külön a testtől egy kötözött parókat egy sima aranyszalaggal, míg a koponyán négy arany fejpánt volt!! (Shubad (Pu-abi) királynő állat-diadémja amelyet külön helyeztek a testtől szinte biztos, hogy egy parókán volt.)"

Egy további ritka leletről a sírokból:
".... A csontváz lábainál körbe nagy mennyiségű ruhadarab feküdt; minőségét rontotta a finom por, ami befedte, de eléggé az eredeti textúrát mutatta, az anyag három különböző változata kiváló volt. Az első szövet eléggé durva sima szövésmód, a második egy aprólékosan szőtt, rézsútos erezetű, a harmadik lazán szőtt anyagszerkezettel, aminek egyik oldalán hosszan felfűzött fonalak rojtokat formáltak, hasonlóan ahhoz, amit a domborműveken látunk. Ez volt az egyetlen eset, amikor sírban ruházatot találtunk, de ez az egyetlen eset is tanúsítja, hogy a szövés a gyapjú jellegzetességét utánozta. (Nem báránybőr, hanem báránybőr hatású szőtt ruhát hordtak.) Ugyanolyan szegecseket találtunk Urnál, mint Kishnél is, - normál pozíciója a felkar vagy a lapocka alatt, ahogy ők oldalt feküdtek párhuzamosan a karcsontokkal. Nem kétséges, hogy mint köpeny csatot használták, ami talán áthaladt a kar alatt, majd a másik vállon át volt megtűzve."

Ur-i húsz négyzetes táblajáték:

Fa alapú, kagyló berakással díszített fedél tárolóval és darabokkal (London, British Múzeum)

A játék eredetét 5000 évesre becsülik. Nyolc tetraéder alakú kockával és 14 korong alakú darabbal játszották. Ez a játék melyet i. e. 3000-re datálnak széleskörűen megtalálható volt Indiától Egyiptomig. Az emberek a régi világ sok részén játszották a húsz négyzetes játékot. Táblákat találtak Egyiptomtól Indiáig, i. e. 3000-től a modern időkig. Ennek a mezopotámiai játéknak egy változata napjainkig fennmaradt Dél-Indiában.
A húsz négyzetes táblajátékról beszélnek az ékírásos szövegek. Két játékos játszotta, egyfajta stratégiai játék volt, ütni próbálták egymást, az győzött, aki előbb leszedte ellenfelének bábuit.

ezen az oldalon kipróbálhatod

Pu-abi-nin, Pu-abi úrnő lapisz lazuri pecséthengerei (cilinder pecsétek). A pecséthez felhasznált lapisz lazuri a mai Afganisztán területéről származott (régen: Indus-völgyi civilizáció). Az első képen a pecséten egy életképet láthatunk valamiféle ünnepségről, ahol egy nagy edényből talán sört isznak hosszú szalmaszállal(?), a pecsét alsó részén több alak látható, szintén isznak de kelyhekből, az asztalon mintha étel lenne, valaki talán áldozatként italt önt a földre (mint vízáldozat).

London, British múzeum

London, British múzeum

Egy kalcit pecsét a királysírokból. Az ábrázolt jelenet szinte megszólalásig hasonlít a legfelső hengeren látható képhez. (London, British múzeum)

Pu-abi királynő fejéke. Ez a diadém teljes épségében maradt ránk. (Philadelphia, University Múzeum)

Pu-abi királynő lapisz-lazuri és arany nyaklánca. (Irak, Nemzeti múzeum)

Pu-abi királynő sírjából került elő ez a líra rezonálószekrényét díszítő bikafej. A hajók orrdíszére emlékeztető állatábrázolások jellemzőek az i. e. III. évezredre. A tárgy aranyból, fából és lapis lazuriból készült. (London, British Múzeum)

Obszidián tál Pu-abi királynő sírjából. (London, British Múzeum)

Pu-abi királynő gyászkocsijának gyeplőtartó ezüstgyűrűi, tetején kulán aranyszobrocskával. (a kulán a lófélék családjába, a félszamarak alcsaládjába tartozó faj). A gyászkocsi valójában szekér-szán volt, a szántalpakra szerelt kocsiszekrényt talán szamarak húzták vagy mozgatásához különleges eljárást alkalmaztak. A szamarak húzta szántalpú vontatás azért több okból is valószínűtlen; egyrészt ismerték a kereket, másrészt egy meleg éghajlatú, poros, görönygös és részben biztosan burkolt felületű terepen használták. Sokkal valószínűbb, hogy a kocsiszekrényt emberek vitték a vállukon, ahogy még napjainkban is viszik a koporsót a sírhoz. Talán így szállították a temetési felajánlásokat, esetleg magát a testet is egy végső tiszteletadásként. (London, British Múzeum)

Általában "kos a bokorban", vagy "kos a sűrűben" néven említett műtárgy valójában egy kecskebakot ábrázol, a nagy sírgödörből (nagy halál gödör) került elő, de ezen kívül találtak még egyet ugyanott. Az aranyból, ezüstből és lapisz lazuriból készült, hátán tollruhát viselő kecskebak egy virágzó fára ágaskodik, amely talán a szent meš fát jeleníti meg szimbolikusan. Megújulás, újjászületés jelkép lehet. (British múzeum, London)

Mes-kalam-dug avagy Meš-kalam-dug aranysisakja 15 karátos aranyból készült. Jól megkülönböztethető módon láthajtuk, ahogy ez a sisak valóban különbözik a Standard vagy akár a Keselyű-sztélén ábrázolt sisakoktól. Ez a sisak akkád alkotás, látható a hajat is ábrázoló kiképzésen. Az Ur-i temetőben és királysírokban találtak "akkád királya" feliratú pecséteket is, mint pl. A-kalam-dug pecsétjét. Bár az uri = akkád szót nem jelezte a "ki" = föld determinatívum, ez nem olyan ritka dolog, Mesilim, Lugaltarsi és Ur-Nina pecsétjén is előfordul. Az I. Ur-i dinasztia mindig használta a "ki" determinatívumot, ez bizonyítja, hogy A-kalam-dug nem tartozott az I. Uri dinasztiához, hanem utána, és mint pecsétnyomója mondja, akkád volt. Mes-kalam-dug pecsétjén mindössze annyi állt, hogy király, de tárgyain látszik, hogy az akkád korszakba illeszthető. (Irak, Nemzeti Múzeum)

Az iraki Nemzeti Múzeumban kicsomagolják Mes-kalam-dug aranysisakját a múzeum újranyitására. (Irak, Nemzeti Múzeum)

Meglepően formatevezett, kecses rézfejsze Urból Ezt a tomahawkra emlékeztető eszközt inkább fegyverként használhatták. (London, British Múzeum)

Jogar. Az ásatások során több jogart is találtak, a királysírban és az öreg temető magánsírjaiban egyaránt. Az itt látható jogart a királysír "A" szobájában találták, fa, arany, lapisz lazuri háromszögekkel és kagyló háromszögekkel berakott. Az arany részeket lapis lazuri gyűrű fogja körül, a mozaik részeket eredetileg kagyló és vörös mészkő gyűrű fogta körül. (London, British Múzeum)

Cserép, tojás alakú, kagylóval borított, a tetején vágással nyitott, korsószerű tárgy (talán vázaként szolgált). Díszített pereme és talpa kis kagyló háromszögekkel, négyszögekkel és bitumennel bevont. Ilyen típusú tárgyat 4-5 helyen is találtak. Első ránézésre vázának tűnik, de talán mégsem azt a célt szolgálta. Hogy váza volt-e, nem én kérdőjeleztem meg. A bitumen borítás, a "tetején vágással nyitott" furcsa leírása egy vázának. Én arra gondolok a tárgy funkciójában felmerült kétség onnan ered, hogy belül a bagdadi elemekhez hasonló felépítésű lehet. (London, British Múzeum)

Lépmintázatú edény. (London, British Múzeum)

Arany áldozati kehely. (London, British Múzeum)

Két kecskebakot ábrázoló tábla a virágzó fával. (London, British Múzeum)

Egy metszett kagyló dísztábla vízáldozatot öntő pappal (vízáldozatot mutat be). (London, British Múzeum)

Woolley írja:
A Királysírban, a nagy sírgödörben, a líra maradványainak oldalánál feküdt a temető két egyedülálló tárgya. Ezek két vékony, hajlított réz darab, 30 cm hosszú és 4 cm széles, egyik végénél derékszögben levágva, a másik vége ívelt és a fém az ívelt végénél egy szöggel keresztüldöfött 1.3 cm-nél; mindegyik darab oldalának hosszában fa nyomok voltak; világos, hogy a fát a szög rögzítette; a darabok egyike a másiknak a tetején feküdt, de nem egy vonalban, jól mutatták, hogy nem rögzítették a fás oldalt a másik darab ellenkező oldalához, hanem elkülönültek. Kishben az "A" temetőben Mackay korábban kilenc sírban hasonló tárgyakat talált - hasonlót, ha ugyan nem teljesen azonosat - melyek minden esetben, kivétel nélkül párokban fordult elő; Mackay felvetette, hogy vadászati vagy háborús fegyverek lehetnek; úgy mint egy görbeélű kés; de ez a javaslat megdőlt a későbbi bizonyítékoktól. A sírban a lírával voltak kapcsolatban.

Rajz az eszközről, Woolley az Ur-i ásatások, a Királytemető c. könyvéből.

Egy másik különleges tárgyon, az arany pecséthengeren, amit a királysírok egyikében találták, öt húrú lírán játszó ülő alakot ábrázoltak, a líra szekrénye egy álló bikán vagy tehénen van, a lírán játszó zenész mögött három álló alak amiből az egyik összekulcsolt kezekkel úgy tűnik táncol vagy ütemes tapssal és énekkel kíséri a zenét, és a másik kettő hajlított tárgyakat tart a kezében ami félreismerhetetlenül olyan, akár csak a sírokban talált fém tárgyak. Egy töredékes "a gyöngy anyja" berakás Kishből megőrzött egy részt amin lennie kellett egy majdnem szinte azonos jelenetnek, két asszony (csak az alakok maradványának felső részén) a kezükben keresztben tartanak két hajlított tárgyat, a végüknél hegyes, jobban mint a mi réz eszközünkön, de minden más vonatkozásban azonos. A zenei kapcsolat nyilvánvaló és a réz eszközök semmi más nem lehet, mint hogy a fára erősített rézlemez egy zenei eszköz volt (egyfajta kasztanyetta), a hegyes végük látható a hengeren és a berakásokon lenni kellett fa füleknek és összeverésük kiemelte a táncosoknak (vagy az énekesnek és a hallgatóságnak) a ritmust.
Ezt a pecséthengert egy asszony sírkamrájában találtak (a PG/1054-es sír egyik kamrájában). Az asszony kezébe arany ívópoharat tartott, mellette egy doboz maradványaiban több pecsét között feküdt ez az aranypecsét. A sírban gazdag ékszer lelet, arany tűzők, arany spirális hajgyűrűk, gyűrűk, gyöngyök láncokkal, fülkarikák. Sajnos az asszony névtelen maradt. A felette levő sírkamrában az áldozati dobozban talált pecséten "Mes-kalam-dug király" feliratú pecsétet találtak.

Bal oldalon a kishi mozaikberakás maradványának rajza, jobb oldalon a PG/1054-es sírban talált arany pecséthenger lenyomatáról készült rajz. (forrás: Ur excavations)

Kígyót szoptató istennő, terrakotta figura, i. e. V.évezred, Ur (London, British Múzeum)

Woolley így ír egy másik különleges tárgyról, képet nem találtam a leletről:
A D. sírhoz közel találtunk egy figyelemre méltó tárgyat. Ez egy réz relief 0,47 méter hosszú és 0.18 méter széles, amit eredetileg egy fa háttérhez (laphoz) rögzítettek. Talán az egy védőlemez volt amiből az enyhén, alig kissé konvex rozetta amit a relief alsóbb részei alakítottak lehetett a központi rész. A fő szerkezete két oroszlánt mutat előrehozva mindkét oldalon és mindegyik alatt egy mezítelen ember leterített alakja; a relief fő érdekessége a stílusában rejlik ami elképesztő (megdöbbentő), olyan mint az asszír reliefek az i. e. 8. vagy 7. században.
Hogy a temető nem produkált másik tárgyat, ami teljesen összehasonlítható ezzel annak művészi kifejezésében, talán csupán a túlélés véletlenjének a következménye, és egy széles elterjedési területet becsülhetünk az időszak művészetének és technikájának és talán kevésbé lepődünk meg akkor a hasonlóságtól amit ez a relief hordoz egy későbbi korban az északi ország termékeiben; az összefüggés erős, az egyedülálló munka megmutatta, jóval közelebbi mint mi feltételezhettük.
Egészen úgy tűnik, hogy el kell ismerni a hagyományt és jól lehet, éppen azokban a sajátosságokban ami a legegyénibb asszír művészetben feltűnik, annak gyökerei a történelem előtti (prehistorikus) Sumérban van.

A rétegekről:

A rétegződések nem mindenhol voltak egyformák és nem mindig követhették nyomon egyértelműen. A talajszintek vastagságát, elkülönülését nagyban befolyásolta az erózió, és az a tény, hogy a temető szemétdombra települt. Volt ahol a sírok szinte soha nem mentek a vörös rétegbe, és volt ahol a vörös réteg rögtön a talaj legfelső rétege után kezdődött, mert a szemét erjedése, rothadása miatt a talaj ott felnyomódott és egyenetlen lett. A temetőt sok helyen és sokszor felforgatták, felásták, és keveredett a föld.

A temető magas halmának észak-keleti lejtőjének alján 1929-30-ban kezdtek ásni. A Királysírok feletti és alatti rétegződés a következőképpen alakult:
A temetőnek ezen az alacsonyan fekvő részein a víz eróziós hatására a maradványok elpusztultak. A mai talajszint vastagsága 0.5 méter volt, alatta elenyészett rétegek. A fő temető sírjait és az alacsonyabban fekvő területek sírjait is sötétszürke agyagrétegbe ásták. Ez az agyagréteg a temető területén tele volt ember és állat agyagfigurákkal és cserepekkel.

Átlag 1.8 - 2 métertől kezdődött az I. Ur-i Dinasztia szintje. (megj.: az erózió magyarázhatja, miért kezdődött ilyen közel a talaj felszínéhez) Itt kezdődött az Ur-i I. Dinasztia szobaszintje, ezen a szinten rögtön hexagonális víznyelőket és vízvezetéket találtak melyek égetett agyagcső-gyűrűből készültek, ezeket körülvette egy cserépburkolat, ez biztos korjelző volt, hogy a leletek nem későbbiek mint az I. Ur-i Dinasztia kora. Csak a mélyebben fekvő vezetékek élték túl az évezredeket, a felső részeken elpusztultak, együtt a házakkal amelyekhez szolgáltak. A szobaszintek tehát 2 méter körüli mélységben kezdődtek és soha nem mentek 4 méternél mélyebbre. Ez egyezik az első Uruki Dinasztia építési szintjével.

Ez után elenyészett rétegeken, cserép és törmelékrétegeken áthatolva 3 méteres sötétvörös színű agyagréteg alatt 7 méteres mélységnél 8 jól elkülönülő rétegződés kezdődött. A királysírok aknáinak, járatainak egy részét ebbe a sötétvörös agyagrétegbe ásták bele. A nyolc rétegben épületek maradványait találták, ezek egymásra épültek.

Itt a hét méter alatti rétegekben az I-5. szint plankonvex téglát használt, a falvastagság néhol elérte a 4 métert is. Az első három szint kerámiatöredéke hasonlított a felsőbb rétegekből származókhoz, a temetővel korabelinek tűnt, olyan égetett téglatípusokat találtak, amilyet Pu-abi síremlékének tetején is.

A 4. szintnél rengeteg ékírásos táblát találtak, és általában a 4. szintről már úgy tűnt, hogy korábbi mint a sírok. Az ugyanitt talált pecsétlenyomatok ősi piktografikus jelekkel íródtak, hasonlóak a farai és jemdet nasr-i táblákhoz.
Az 5. szint al-Ubaid típusú cserepekben volt gazdag. Itt kezdődött a predinasztikus temető.
A 6-8. szint egyenes, négyszögletes téglákat használt, átlagosan 1 méteres falvastagsággal.
A 7. szint megfelelt a hasonló korú Kishi és Uruki szinteknek, a 8. szint jellegzetes Jemdet Nasr kori cserepeket tartalmazott.

1929-ben Woolley úgy hitte erről a 3 méter vastag sötétvörös rétegről, hogy az a nagy Vízözön okozta lerakódás. Később égett agyagrétegnek hívta (hogy a két megnevezés között milyen viták zajlottak, milyen eredmények születtek az sajnos nem ismeretes). Hasonló lerakódásnak nyomát sem találták Urtól 14 km-re fekvő Eridunál. Arról nem találtam adatot, hogy Urtól hét kilométerre fevő Ubaidnál vajon találtak-e ilyen réteget.
De Kishnél kettő, Uruknál kettő, Surrupaknál négy nagy áradás nyomát találták. A Kishi fiatalabb egyidős az Uruki fiatalabb réteggel, a másik régebbi lerakódás egyidős az Uruki másodikkal, és ezekkel egyidős az egyik Surrupaki. Ez egy nagyon zavaros kép. Annyit azonban bizonyít, hogy a pusztító árvizek Dél-Irakban nem volt hallatlan esemény. De a fellelhető irodalomból arra a fontos kérdésre nem kapunk választ, hogy az előbbi városokban a lerakódások milyen színűek, milyen eredetűek.

Az agyag színe ugyanis sok mindent elárul a keletkezésének módjáról. Az édesvizi áradás vályogot eredményez, tengeri lerakódások: zöld, kék, vagy vörös agyagot, tavi: meszes, szürke márgát, mocsárban képződött: szerves anyagot tartalmazó bitumenes agyagot. Kaolin fehér, szürkés-fehér vagy sárgás agyagkőzet, a porcelángyártás alapanyaga (porcelánföld), magmás és metamorf kőzetek mállása során keletkezik, de gyakran a melegforrások is szerepet játszanak kialakulásában.

Egy nagy áradáskor több centiméteres agyagréteg halmozódhat fel, különösen akkor, ha sűrű, bokros megjelenésű terület lassítja az áramló vizet. 3 méteres agyaglerakódás (pontosan 3.3 m) nem zajlik le egyik napról a másikra. Mivel Eriduban nyoma sincs ennek az áradásnak valószínű, hogy a túlélő népesség oda menekült. Az áradás után, a vizek visszavonulása után a terület kiszáradt, ekkor szűnhetett meg Ur szigete, mert a lerakódott agyagréteg feltöltötte a szigetet körülvevő lápot majd a száradás után Ur egy folyóparti várossá lett. Hogy ez az egész folyamat mennyi idő alatt zajlott le szakemberek kiszámíthatják, én úgy gondolom mivel a város ugyanazon helyen folytatta életét, ahol állt az áradás előtt, feltétlezhető, hogy mindez egy emberöltő alatt végbement, vagy ahhoz időben nem túl távol, az emberek még emlékezhettek rá, hol állt egykor a város. Talán magasabb épületek elrothadt halmainak nyoma is fellelhető volt a területen. Ez megmagyarázza, miért ugyanott folytatódott Ur élete, ahol abbamaradt. És aztán az áradás után az első Ur-i Dinasztia uralkodója, A-anni-padda épített egy pazarul díszített nagy templomot Ninhurszag tiszteletére Ubaidban, Ur mellett, egy olyan helyen ahol a templomon kívül gyakorlatilag semmi más nem volt. Hálából építette, de nagy kérdés miért ott? Miért nem Urban?

Egy biztos, Wooley nem a nagy Vízözön nyomát találta meg Urnál. A lerakódás színe vörös, ami tengeri eredetre mutat, ha a nagy vízözön miatt megemelkedett tenger okozta volna az áradást, akkor Eridut is el kellett érnie. Vannak egyéb lehetőségek is, mint a Hurszági események vagy a 6000 évvel ezelőtti geológiai esemény nyoma, amikor a szárazföld egy része beleszakadt a Perzsa-öbölbe, de ha ez valóban megtörtént, úgy gondolom Eridut is érinteni kellett. Ráadásul minden eddigi felállított időrendet megkérdőjelez. Így a három méteres vörös agyag kérdése valóságos anomália. Ha sikerülne valahogy kijelölni a vörös lerakódás határait, az nagyban segítene tisztázni az okot is.

A temető és a királysírok datálása:
A téglák esetében a fejlődés rendje Sumérban az volt, hogy először négyszögletes egyenes téglát használtak, majd a célszerűtlenebb, technikailag alacsonyabbrendű plankonvex téglát aztán újra visszatértek az egyenes tégla használatához.

Négyzetes tégla és nézetei (a kép forrása: Hajnóczi J. Gyula - Az építészet története)

Plankonvex tégla és nézetei (a kép forrása: Hajnóczi J. Gyula - Az építészet története)

Egyenes téglákat használtak a Jemdet Nasr korszak végéig (i. e. 3000 év felett - bár Langdon szerint i. e. 4000-en túl volt, de ezt Woolley túl soknak tartja). A plankonvex tégla időszak viszonylag rövid volt, az I. Ur-i Dinasztia plankonvex téglát használt, ennek következtében kortárs kell legyen a lagaszi uralkodókkal. A plankonvex téglaidőszakot a lagaszi Entemena uralkodásának ideje alatt (- aki a rövid időrend szerint majdnem az akkád Sargon kortársa volt -, i.e. 2550) szorította ki ismét az egyenes tégla.
Woolley szerint a rétegződések téglahasználata bizonyítja, hogy a temető legrégebbi részei az I. Ur-i Dinasztia előtti korszakból való.

Nagyon zavarta Woolleyt az a tény, hogy mint maga mondja "szinte becsületbeli kérdés volt amikor a királysírokat megtaláltuk, hogy azokat ne korábbra állítsuk mint az Első Ur-i Dinasztia"

Wooley rengeteget foglalkozott a szeméttelep által meghatározható időrenddel, a telep rétegződéseiből próbálva felállítani a temető és a leletek egészére egy elfogadható időrendet, ami a többi tudós által is elfogadható érték. A kérdést nem sikerült meggyőzően rendezni.

Az ellentmondások felszaporodtak az ásatások folyamán. Nagy kérdés volt, és az maradt azóta is, hogy miért kifinomultabb az I. Ur-i dinasztia művészete, mint a későbbire datált lagaszi művészet, nagy kérdés a királylistát megcáfoló pecsétfeliratok, a tudomány által meghatározott akkád Sargon és az azt megelőző sumér korszak közötti rövid idő, a szemétrétegek zavarbaejtő kaotikus képe, nagy kérdés Mes-anni-padda feleségének pecsétje amit a Sargonita szint alatt találták meg (a szürke agyagrétegben), egészen máshol, mint ahol lennie kellett volna, nagy kérdés az építkezési módszer megváltozása, az ubaid korszak előtti művészet hanyatlása!

Az ellentmondások feloldására bevezették a dekadencia fogalmát, amelynek jelei egy időszak végét jelöli, ezt támasztja alá az építkezésbeli változások is, amikor egy célszerűbb, jobb módszert felvált egy tökéletlenebb. A dekadenciával magyaráznak most minden időrendben sehogy sem illő néhol már paradoxonnal tűnő ellentmondást.
Woolley óriási eredménynek tartotta már azt is, hogy sikerült elfogadtatnia egy A-anni-paddánál régebbi és magasabbfokú civilizációt, aminek al-Ubaid már csak dekadens bizonyítéka (predinasztikus kor).
A Királylista szentségét, ami úgy látszik a tudomány szent tehene lett, mint a Biblia, úgy kezelte mint korhű dokumentumot.

A Királysírok tárgyait Ur-Nina lagaszi korszakával hasonlították össze, aki az Első Ur-i Dinasztia vége után egy kicsivel élt (az I. Lagaszi Dinasztia első uralkodója). Ez az összehasonlítás néhol párhuzamosságot igazolt. Ez azonban az időrendi besorolást önmagában nem határozta meg. Az összehasonlítás során a hasonlóság néhány részletre korlátozódott, főleg ott, ahol Urban a művész "ügyetlenkedett". A lagaszi munkákat kezdetlegesség, nyersesség, durvább megmunkálás jellemzi, ennek következtében hasonlóságot csak a nyersesség jellemezte munkákban találunk -írta Woolley. A Standard harcosainak sisakja és a Keselyű sztélé harcosainak sisakja közötti különbség a sisakok rögzítése, ami az Ur-i Standarden látható, a Keselyű-sztélén viszont nem. Mindezek az eltérések ellentmondanak a felállított időrendnek. Woolley ezért biztonságosabb iránynak tartotta a sírok tárgyait az I. Ur-i Dinasztia tárgyaival összehasonlítani. Az ellentmondásokat pedig a korszakokon át jellemző dekadenciával magyarázta.

Woolley a temető idejét először i. e. 3500-3200 közé tette. Az I. Ur-i Dinasztia eleinte i. e. 3100 körülire keltezett. "A keltezéseknél figyelembe kell venni Sumér hagyományőrző jellegét, ezért erős ráhagyásokat kell tenni" - javasolta Woolley.
"Az A-anni-padda által épített templom felfedezése al-Ubaidnál bebizonyította, hogy általánosan a dinasztiák mitikusan gondolkodtak egy történelmi létezésben, egy időszaknál messzebbre, jobban mint korábban ismert volt nekünk, Sumér meghökkentően nagyszerű civilizációt élvezett."
"Az írott történelmi feljegyzések csak alap lehet, a régész viszont csak az időszakokban tud biztos lenni, de a számokban nem!"
Végül a temető koráról és az I. Ur-i Dinasztia idejéről ezt írta: "Összefoglalva akkor, a sírok egész csoportja öregebb mint Lagaszban Entemena uralkodási ideje, és őt nem lehet későbbre tenni mint i. e. 2600 de lehet valamivel korábbra; az első sírok a sorozatban i. e. 2700 körüli időből származnak és legkésőbb i. e. 2600 előttiek."
A predinasztikus temetőről: "A régészeti bizonyítékok és több irodalmi bizonyíték mintegy háromszáz évet igényel az I. Ur-i Dinasztia és Entemena között, ehhez hozzáadunk valamennyit, hasonlóan az erős építkezések (több méteres falak) hét időszakát és mindegyiknek átlagosan ötven évet tulajdonítunk. Feltételezve akkor, hogy I. Ur-i Dinasztia kezdete i. e. 3100-ban vagy nem sokkal később volt, a predinasztikus temetőt i. e. 3500 és 3200 között keltezném."

A királylista szerint Mes-anni-padda az I. Ur-i Dinasztia első királya volt, aki 80 évig uralkodott. Azonban, az Ur-i első történelmi dinasztia első királya Kish királyának címét viseli! Találtak egy pecsétet a következő felirattal: "Mes-anni-padda, lugal kiš^ki dam nu-gig." - szó szerinti jelentése: Mes-anni-padda Kiš királya, az Éjszaka(i)-képmás társa. (a nu-gig papnő, mint templomi prostituált gyakorlatilag Inanna földi képmása volt, az Éjszaka királynőjéé, talán a ceremoniális, első együttlét utántól így is címezték magukat a királyok, mert nem ez az első pecsét nu-gig társa felirattal.) Hogy Mes-anni-padda Ur király lett volna, egyetlen pecsétlenyomat vagy felirat sem erősítette meg.

Bár eredetileg Woollley keveselte, hogy Ur-Nina és Sargon közé mindössze kilenc uralkodó esik, és eltöprengett, hogy a királylistához viszonyítva lehetséges-e Mes-anni-padda keltezésének rögzítése ilyen rövid távolságra Sargontól, és abban bizonyos volt, hogy Mes-anni-padda nem dátumozható a lagaszi Ur-Nina után, röviddel Sargon elé, végül mégis arra az eredményre jutott, hogy az első dinasztikus királyok közelebb vannak a Sargon kori akkád művészethez - jobban mint Pu-abi predinasztikus csoportjához -, és Kish befolyásának növekedését jelzi az a tény, hogy Kish királyának nevezte magát Mes-anni-padda - a magyarázatból az is következik, hogy Kisht pedig akkád befolyás alatt levőnek tartotta. Összefoglalva: nem a Királylista tudatlanságának tudható be, hogy Mes-anni-padda melyik város királya volt, hanem Woolley magyarázata szerint, az akkád befolyás felerősődésének Sumér területén.

Mes-anni-padda feleségének egyik pecsétfelirata: "nin-tur nin dam mes-an-ni-pad-da, arad ^dbau"
fordítása: Nin-tur úrnő, Mes-anni-padda társa, Bau istennő szolgája.

Hogy néztek ki a sumérok a feltárt temetők leletei alapján:

Az Ur-i embertani eredményeket, a korszakokba sorolást, nagyban befolyásolta a Biblia állításainak sérthetetlensége. Amikor Woolley megtalálta Urt, gyakorlatilag az egész térség történelmét, tényeit és az addigi kutatási eredményeket felülírta az esemény. Attól a pillanattól kezdve nem a tények voltak elsődlegesek, hanem az, hogy a Biblia állításaival azokat összhangba hozzák (pedig nem máson alapul az mint a sumér mítoszokon, csak egészen más idővel). Megdöbbentő az a könnyedség, és felháborító az a cinikusság, ahogy az elfogulatlan tudomány nevében egy sorral eltörölték a sumérok páratlanságát és tették elsődlegessé dél-irakban a szemita típusokat. Különben hogy születhetett volna ilyen összefoglaló az emberi maradványokról:
"Az összegyűjtött tények áttekintése, az Ur-i királysírok emberi maradványainak vizsgálatából levezetjük a következtetést, hogy az eltemetett személyek ezekben a sírokban mindegyikük azonos faj úgy mint az eltemetett proto-sumérok al-ubaidnál és egy későbbi keltezésből - Ur sírhalmaiban eltemetettek.
A sumérok nagy, hosszú és keskeny fejűek, erős, jellegzetes arcvonásokkal. Javaslom, mint faji megjelölést Sumér korai lakosaira a proto-arabok nevet, Úgy gondolom nem kétséges, hogy az arabok, Irak mostani lakói, egyenes ági leszármazottai ugyanannak a népnek, akik meghaltak és eltemették őket Ur királysírjaiban. Én nem látom, hogy egy fizikai megkülönböztetés húzódhat az északi Arabok által most bemutatott szemita típusok és a korai dinasztikus Ur és a predinasztikus Proto-Sumér típusok között. Ha a Szemitákat és Sumérokat mint különböző fajokat tekintettük, ezek a különbözőségek inkább nyelvi és politikai volt mintsem etnológiai. A Sumér és Szemita típusok hasonlítanak is egymásra, világos, hogy nem másnak tekinthetjük, mint ugyanazon faji csoport tagjainak." (Sir Arthur Keith - Ur excavations)

A Kishi, Uri, Eridui, Ubaidi koponyaleletek megegyeznek egymással, és hasonló jellegzetességeket mutatnak - ezek és más csontmaradványok segítségével képet kaphatunk a sumérok kinézetéről. Különböző leírások alapján ilyen képet kaphatunk róluk: koponyájuk nagy méretű volt, Magas koponyaboltozat jellemezte őket, állkapcsukon jellegzetes dudorokkal (mental protuberance), az állkapocs gyakran előreugró, felfelé szélesedő, erőteljes állkapocsszöglettel. Markánsnak, keménynek és metszőnek jellemezhető. Úgy tűnik, orruk egyáltalán nem volt olyan nagy, mint azt az ábrázolásaikról gondolnánk. Keskenyebb orr, magas orrnyereggel. Karakteres, határozott arcvonások jellemezhették őket. A férfiak átlagos magassága 170 cm-t körüli. Az ubaidi csont leletek megegyeznek a hasonló korú Eriduból, Kishből, Urból származó maradványokkal és mindezek megegyeznek a későbbi sumér leletekkel, ami durván ellentmond az ubaid-elméletnek (ubaid mint nem sumér kultúra). Pu-abi királynő nyaka viszonylag rövid, de tibia (sípcsont) csontja 32.2 cm volt - feltéve ha egyebekben átlagosan arányos alkat volt -, ez a csonthosszúság megfelel egy 163-165 cm-es nő magasságának. (az Ur excavations c. könyvben kereken tíz cm-nyit tévedtek a csonthosszúság-magasság számításánál) Ez a magasság annál is meglepőbb, mert a mai magyar nők átlagmagassága sem több (163-165 cm). A sumérok alkata: erős csontozat, izmos alkat.

Felhasznált irodalom:
C. L. Woolley, D. Litt, Burrows, Keith, Legrain, Plenderleith: Ur excavations volume II, The royal cemetery
Iorwerth Eiddon Stephen Edwards, Cyrill John Gadd, Nicholas Geoffrey Lempriere Hammond: Prolegomena and prehistory
Hajnóczi J. Gyula: Az építészet története

 

vissza a lap tetejére