Ninahakuddu | Sumér Mitológia | Anunnakik a Sumér Mitológiában | A Sumérokról | Mezopotámia Történelme | A kereszt mint jelkép | Mazdaizmus | A színek mint jelkép
Útravaló:

 

Az oldalon használt javascriptet Krupa György készítette. A Clearbox JS2 letölthető innen:

 

Ninahakuddu | Sumér Mitológia | Anunnakik a Sumér Mitológiában | A Sumérokról | Mezopotámia Történelme | A kereszt mint jelkép | Mazdaizmus | A színek mint jelkép

Mitológia - Az Anunnakikról Ninahakuddu

Az Anunnakik vagy más olvasatban Anunnakuk a sumér mitológia legtitokzatosabb alakjai. A legrégebbi írásokban a főistenekkel együtt, de tőlük függetlenül említik őket. A szónak több jelentése is lehet: Ég(i)ember de, lehet "A Világmindenség építőköve", "A Világmindenség alapköve".
Az an-u-na-ki/an-u-na-ku szavak összetevői: an = ég, mennybolt
u= mindenség/fenn/magas/felemelkedik/felmegy
na = emberi lény/kő/kiáltó/egyetlen
ki = föld, hely, bázis, alap, alakít, cselekszik, épít, csinál
ku = hal, alap, bázis, épít
Az Enuma elis szerint ők alkották az embert. Kezdetben hét istenasszonyként említik őket, de később egyszerűen a Föld Urának, Enkinek a gyermeiként, leszármazottjaiként tekintettek rájuk. Mivel Enki volt az egyetlen az emberek iránt könyörületes isten, és az anunnakik is többnyire jóindulatúak voltak az emberek iránt, nagy tisztelet övezte őket.

Olyan teremtőerőt képviselnek, amely nélkül az istenek sem boldogulnak. A kreatív fantázia birtokosai, az isteni gondolat kivitelezői, megvalósítói és továbbfejlesztői. Az anunnaki istenek ötlettárában szerepelt az ember megteremtésének módja, a nagyszabású égi és földi építkezések megkezdése és kivitelezése. Nem csak az ember, de az istenek sorsát is meghatározhatták. Agyagtáblákra írt irodalmi alkotások különböző szövegkörnyezetben említik őket. Ebből válogattam össze néhányat.

 Enúma elis (Amikor fönn...), második tábla:

"Fölkentelek és állítalak íme vezérül istenek fölé! Az uralkodás minden eszközét, hős Kingu a kezedbe adtam. Fenséges légy, kegyesem, választottam! Anunnakik Fennen dícsérjenek!" "így lőn Kingu választott: anusága isten-sorsokat kötni-oldani emelé Tiámat elsőszülöttjét."

"Éa útnak indult, hogy megyen Tiámathoz. Elérkezett az ős-anya elébe, látta a szörnyű hadi készülődést, szíve színig telt félelemmel. Nyomban visszafordult, nagy sietve Ansarhoz, nemzőjéhez tért, mondta neki: "Gyönge karom ilyen erővel megbirkózni! Hát visszajöttem!" Anut pedig szorongás fogta el, ijedtében földre sütötte szemét, fejét csóválta; lecsüggesztette fejét, Éa szintúgy földre tekintett. Gubbasztottak az Anunnakik is, bezárt ajakkal, hallgatagon ültek. "Ki támadhat Tiámat ellen? Tiámatot le nem győzheti élő!" Fölállott ünnepélyesen Ansar úr, az istenek atyja, szólott az Anunnakik seregéhez: "Ő lészen a mi megbosszulónk; ő, kinek ereje hatalmas! Dolgunkat jóra viszi végre hős Marduk, mindnyájunk reménye!"

"Elgondolhatatlan mű született Marduk és Enki törvényei szerint. Anunnakik csapatát Marduk kettéosztotta: ők vigyázzák az országot fönn és lenn. Megbízta Anut, őrizze parancsát, ég-tetőre állítva őrszemül. Megkétszerezte Ég és Föld útjait."

"Hallván Marduk parancsát, felelik az égi Anunnakik, felelik a földi Anunnakik, szóval mondják, fölfelelik Marduknak: "Világító mi urunk, szabadítónk! Jóságodból nekünk mi jut hát? Nosza! Engedd, hogy lakást építhessünk: híres-neves lakóhelyet, ahol nyugalmat és békét találunk! Nosza! Engedd, hogy várost építhessünk, tornyos lakásodul! Ama napon, melyen hozzád megtérünk, abban vágyunk pihenni!" "Hallván Marduk hangos torkuk beszédét, orcái, mint kelő Nap, fölragyogtak. "Legyen hát, miként második Báb-ili, melynek művét oly igen kívántátok; épüljön föl a város, a lakóhely!"

"Vállukon hordták, kosárban, a téglát az Anunnakik, falat építettek, falat raktak egy kerek esztendőn át; midőn a második év elközelgett Apszu tornyát, a magasat, fölrakták: benne Marduknak, Enlilnek, Enkinek lakóhelyet szenteltek. Dicsőségben trónolt előttük."

"Észagila szent művét befejezvén, az Anunnakik csapata tulajdon hajlékaikat építé meg. A nagy istenek királya, Marduk köré gyűltek valahányan. Leültek a fenséges trónteremben melyet lakóhelyéül teremtettek. (Marduk)...atyái, a nagy istenek előtt szavát ígyen hallatta: "Imhol székhelyetek, Báb-ili! Ujjongjatok, örvendjetek hát e szent helyen!" Leültek akkor a nagy istenek, leültek, tányért raktak maguk elé. Leültek benne, örömünnepet ültek, Észagilában ültek lakomát. A jeleket meghatározták, a rajzokat elkészítették. Az istenek székhelyeit égen és földön megjelölték. az istenek hamarsággal leültek, közöttük ült a hét sors-isten  is."

Töredék az ember teremtéséről:

"A felső és alsó világ már elválasztatott a vizektől, istenek és istennők sorra méltó helyüket megtalálták, ... ekkor Anu, Samas és Enki, valamin a hatalmas Enlil és a hét Anunnaki a szent ház tanácskozó termében gyűltek, számot adtak a teremtésről, majd így beszéltek tanakodva... "Ó, Anunnakik, sors-teremtők, ti hét hatalmas istenasszony, hasznunkra és kedvünkre való mi lehetne még hátra, mit teremtsünk? " Válaszoltak az Anunnakik, a hét hatalmas istenasszony, a sors-teremtő Anunnakik válaszoltak az isteneknek: "Uzumában, ég és föld határán, megöljük a két Lamga-istent; vérüket a földre folyatjuk s ebből az istenvér-sarából formáljuk meg az ember testét.."

Gilgames, tizenegyedik tábla: (a Vízözön elbeszélése):

"Mikor a hajnalfény felizzott, az ég aljáról barna felhő kúszott föl egyre magasabbra, Adad isten mennydörgött abban. Sullat és Hanis gyors futárként száguldottak előtte, rémes kiáltással jelezve jöttét. Irragál cölöpöket tépett, Ninurta gátakat szakított, és az Anunnakik felemelték a pokolsercegésű fáklyát, hogy az országot láng eméssze!" ".. Ég és Föld szakadt... az istenek Anu egében ... megrekedtek, reszketve összekuporodtak, ... Istár ... jajgat...kiált föl kínban...Az istenek és Anunnakik vele együtt sírnak-zokognak, fejük gyászban mellükre csügged, ajkuk megvonaglik a kíntól."

 Etana mennyei útja :

"Gyűlésbe gyűltek az Anunnakik. A nagy Anunnakik, a sors-teremtők, meghányni-vetni ország dolgait, gyűlésbe gyűltek. Ők teremtették a négy világ-szférát, ők szerzettek törvényt, jogot, szokást. Mert az Igigik gyűlölték az embert s ha rajtuk áll, bizony, csak kis időig élhetett volna ez a földi nép."

Istár pokolra száll :

"Ereskigál meghallván ezt...fájdalmasan így kiált föl: Jaj neki! Hát hová tette eszét... Vizet isznak itt az árnyak, dohos víz az Anunnakik itala és én, kit méhsör illetne rangom után meg, bizony vízzel kell beérjem! S agyagot zabálok én is, mint az Anunnakik és mint a többi alvilági lélek!"

"... szól Namtarhoz, követéhez: Menj, Namtar, Égalginába, csiholj szikrát küszöbéből, keményen koppants kövére! Riaszd föl az Anunnakik csapatát és bevezetve a törvényház csarnokába, ültesd aranytrónra őket! Küldjed színük elé Istárt és szemük előtt hints fejére csöppnyit az élet vizéből. S ha a tűzvérű megéledt, vezesd föl az alvilágból..."

A halott a sírban és a másvilági törvényszék előtt:

"A halott szól: "Rajta, elindulok immár, én istenem és uram! Az Anunnakik elé igyekezem - átallépek hát a sírokon..."

Gilgames, Ötödik tábla:

"Enkidu..... Föllelte és megnyitotta az Anunnakik lakóhelyét is."

 

forrás: Komoróczy Géza, Rákos Sándor: Agyagtáblák üzenete

szerkesztette: Ninahakuddu


vissza a lap tetejére



® by Ninahakuddu, 2008