Mitológia - Mazdaizmus Ninahakuddu

A mazdaizmust nevezik még iráni vallásnak, a perzsák és médek  vallásának, a Tűz vallásának, a Fény  vallásának, Mithras vallásának,  Zarathustra avagy Zoroaszter próféta, a  vallás megalapítója után  Zoroasztrizmusnak, zoroasztrián vallásnak, a mágusok vallásának.

A vallás eredete:

A mazdaizmus a régi árja népek kultuszából ered. Ezt a kultuszt az indiai szent könyvekből ismerjük. Eleinte azonosak voltak a hiedelmek, a fogalmakra alkalmazott istenségek rendszere, míg végül meglett az ellentmondó dogmák két rendszere. A perzsa vallás szembeállított két ellenséges hatalmat, a jó és a rossz istenségét, és megalkotta belőlük a dualista vallást. Később egy embernek tulajdonították az igaz vallás megalapítását: Zarathustra (Zoroaster) prófétának.

Zarathustra élete:

A prófétát a klasszikus ókor minden írója az idők legmesszebb idejébe helyezi. Hermippos és Eudoxos szerint 6-7000 évvel élt Nagy Sándor előtt, Plinius úgy tudja, hogy Mózest 1000 esztendővel előzte meg, Xantos szerint Zarathustra halála Xerxés betörése előtt mintegy 600 évvel volt.

A hagyomány szerint Rághában vagy Antropaténében született. Az iráni faj legelső korában élt, abban az időben mikor az iráni törzsek még Baktriában időztek. Királyi vérből való volt, és isten már születése előtt a világ átalakítására választotta ki.

Gyermeksége és ifjúsága a démonokkal való szüntelen harcban telt. Mindig ő győzött, és minden megpróbáltatásból tökéletesebben került ki.

Harminc éves korában egy Vohumano nevű felsőbb lélek jelent meg előtte és Ahuramazda elé vezette. Felszólították, hogy intézzen kérdést az istenhez, és ő megkérdezte, hogy "melyik a földön levő teremtések legjobbika". Azt a választ kapta, hogy emberek között az a legkiválóbb, akinek a szíve tiszta.

Ezután megakarta tudni minden angyal nevét és a felügyelete alá tartozó dolgokat, a rossz istenség természetét és tulajdonságait. Tűzhegyen ment át, felvágatta testét és mellébe olvadt ércet öntetett, de nem történt semmi baja. Ezek után isten kezéből átvette az Avestát, a törvény könyvét, és visszatért a földre.

Ezután a királyhoz ment, Visztászpához és vitára hívta ki az udvar tudósait. Három napon át próbálták legyőzni, megtéveszteni, végül a tudósok megvallották vereségüket, ekkor Zarathustra kijelentette, hogy istentől jön, és olvasni kezdte az Avesztát a király előtt. A bölcsek üldözték, varázslósággal, istentelenséggel vádolták, de a király hitt benne és népe legnagyobb része is követte példáját.

Zarathustra sokáig élt, és szentségéért mindenki tisztelte. Egyes vélemények szerint villám sújtotta agyon, mások szerint egy turáni harcos ölte meg.

A próféciák szerint az idő végén három Zoroasztertől eredő próféta (Ukhsiatereta, Ukhsiatusemah, és Szaosiant más néven Asztvatereta ) három új törvénykönyvet fog feltárni, melyek teljessé teszik a világ üdvösségét. Szaosiant lesz a végső. A legfőbb világosság hozzá és társaihoz fog csatlakozni, megszabadítja a teremtéseket a romlástól, a rothadástól, a mindenséget élővé, örökké növekedővé és a maga urává teszi. "A sötétséget elűzi a világosság, a halált az élet, a rosszat a jó." Ahrimán el fogja ismerni Ahuramazda fensőségét, és a tökéletesség fog uralkodni.

A mazdaizmus rendszere:

A jó oldal felépítése:

Az irániak főistene eredeti természete szerint a legerősebb isten, teste világosság, hatalmas és végtelen, szeme a nap. Később mindjobban elvonttá vált és csaknem teljesen elszakadt az anyagtól. Neve: Ahuramazda (Ormuzd, Mazda), "A Mindentudó", a mindenek fölött bölcs, "a fényes, tündöklő, az igen nagy és igen jó, az igen tökéletes, és igen munkás, az igen értelmes és igen szép". Ahuramazda mindabban jelentkezik ami hasznos és szép: a világosságban, az igazságban, az erényben, és mindenben ami jó ezen a földön van.

Nem teremtődött, de ő teremtett mindent igéjével. Teremtése nem olyan mint más kozmogónia: a már előbb megvolt elemek működésre indítása; ő igéjével teremtett mindent a semmiből, szellemet és anyagot egyaránt. Fényből való, és azok is, akik csak megsokasodásai, a hat felsőbbrendű géniusz, kiknek neve Amesaszpentas (Amsaszpands). Ők heten "A Halhatatlan Jótevők". A géniuszok kezdettől fogva Mazdának segítenek a világ kormányzásában.

Az Amesaszpentas:

Vohumano, "A jó lélek"

Asavahiszta, "Az igen tiszta"

Khsathravairija, "A kívánatos királyság"

Szpenta Armaiti, "A tökéletes bölcsesség"

Haurvatat, "Az egészség"

Ameretat, "A halhatatlanság"

Jazaták (Izidek):

Az amesaszpenták alatt vannak a Jazaták, vagy Izidek, kik a mindenségben ezrével ügyelnek, hogy a világ fennálljon és szervei rendesen működjenek. Közülük való a "szép legelőjű", az őriző Mithra, aki az égi Jazaták vezetője, első a Jazaták között.

(Mithráról lásd még: A Mithrasz-misztériumokról)

A Jazaták közül való a szél, Vaju, közülük van a víz, a tűz, a levegő, a csillagok különféle géniuszai.

Fravasik:

A fravasik "isteni típusa minden értelmes lénynek", az isteni típus eszméje Mazda gondolatában. Minden embernek, minden született vagy születendő teremtésnek, minden Jazatának, sőt magának Ahuramazdának is megvan a maga Fravasija. A rájuk bízott ember halála után a Fravasik az égben maradnak és ott független lelkekké válnak, annyival hatalmasabbak lesznek, amennyire a rájuk bízott lélek tiszta és jó volt a földön. A Fravasik megáldják azokat az embereket, aki jó hozzájuk.

Ahuramazda alkotta tehát a világot és jóvá akarta alkotni. Amíg Mazda nem alkotta meg a világot nem volt rossz sem, de azon a napon, mikor a semmiből a növekedő szellem (Szpentamainiusz) megalkotta az anyagot  és felébresztette az erőket, melyek az anyagot kormányozzák, akciójukból és reakciójukból, a teremtő akarata ellenére támadt a gonosz géniusza, kinek neve az emberek nyelvén Ahrimán (Angrómainiusz), a romlás, pusztulás, gyötrelem szelleme.

A rossz oldal felépítése:

A legfőbb gonosz géniusz Ahrimán. Ahrimán eleme a kártékony és a rút; a sötétség, a bűn, a vétek. A mindenség harmóniájának megrontására való vágyakozás teremtővé tette ezt a gonoszt.

A hat Amesaszpentának ellenébe helyezett hat, erő dolgában egyenlő lelket; ezek:

Akomano, "A rossz gondolat"

Andra, "A pusztító tűz"

Szauru, "A halál nyila"

Naonghaithia

Tauru

Zairi

A teremtés pillanatában, mikor Ahuramazda megalkotta a világosságot, az embert és mindent ami jó ezen a földön van, Ahrimán felidézte a sötétségből a kártékony állatokat és növényeket; és irigykedve az emberre azon igyekezett, hogy elbuktassa.

Az Ahrimán által felidézett állatok Zarathustra eljövetele előtt szabadon forogtak az emberek között emberi alakot öltve, szövetkeztek az emberrel. A hímnek Jatu, a nősténynek Pairika vagy Peri a neve. Zarathustra megtörte erejüket, attól kezdve csak állati alakban mutatkozhatnak, hatalmuk teljesen azonban csak az idők végén fog megtörni.

Daevák (devek):

Ahrimán a Jazaták ellen küldte a Deavákat, vagy Deveket, ismertebb nevükön a Démonokat. Ezek a lények szüntelenül ostromolják a természetet, ellenszegülnek rendjének, ellensége az embernek.

A jó és rossz küzdelmének közepette az ember, kit a daevák ostromolnak, a jazaták védenek, törvény és igazság szerint él állapotában, amibe a sors vetette. Zarathustra a pap és katona mellett kiváló méltóságra helyezte a földműveseket. Egyébként az Aveszta nem sokat bíbelődik formaságokkal, legfőbb parancsa abban rejlik, hogy az iráni higgyen istenben, áldozzék neki, legyen egyszerű szívében, őszinte beszédében és becsületes minden cselekedetében. A zoroasztriánusoknak azon kell igyekezniük, hogy mindig úgy gondolkozzanak, cselekedjenek és szóljanak, ami mind a két élethez illik. A lélek és a test életéhez, ami a földi létben együtt van, de a halál után elválik egymástól.

Az istentisztelet nem járt sok szertartással.

Ahuramazdának nem voltak sem szobrai, sem titkos szent helyei, sem oltárai. De a magaslatokon pyreionok, vagyis olyan épületek álltak, melyekben a papok (mágusok) a szent tüzet élesztették és sohasem hagyták kialudni. Állatokat szoktak áldozni a tűzhely előtt, majd ünnepi lakmározás keretében megették az állat húsát.
A zoroasztrián templomokat Tűztemplomnak (a tűz temploma) nevezik.

Tűztemplom, Irán, Yazd:


(forrás: net):

Az embert a halál után nem volt szabad sem elégetni, sem eltemetni, sem a folyóba dobni, hogy ne szennyezzék be a tűzet, a földet, a vizet.

A halottakat nagy kerek tornyokba tették ki (a csend tornyai), a vadállatok és a madarak prédájának, vagy viasszal vonták be a testet és így ásták el a földbe.

A lélek három napig marad a test közelében, majd a negyedik nap hajnalban eltávozik az ítélet helyére. Itt Rasnu Razista, az igazságszolgáltató géniusz megfontoltja jó és rossz cselekedeteit és fölmenti vagy elítéli. Az ítélet után a lelket elvitték a Sinvat hídjához, mely a pokol fölött a paradicsomba vitt. A bűnös lélek nem tudott átmenni a hídon és lezuhant a mélybe, ahol Ahrimán rabszolgája lett. A tiszta lélek Szraosa angyal segítségével könnyen áthaladt a hídon, Vohumano üdvözölte a lelket a paradicsomban, majd Ahuramazda elé vezette, majd kijelölték neki azt a helyet, ahol a végső ítéletig fog nyugodni.

Jóval később, a médek és perzsák fénykorában a mágusok papi rendje (a méd nemzet hat törzsének egyike) nagy hatalomra tett szert. A mágusok az ember és isten közötti szükséges közvetítőnek hirdették magukat. Távollétükben nem volt szabad sem áldozni, sem más vallásos cselekvést végezni. A mágusok hosszú fehér ruhát, magas tiarát viseltek, kezükben szent tamariszk-csomót tartottak, mely nélkül semmi szertartás nem volt érvényes, körmenetben vonultak az oltárhoz, elkészítették az áldozatokat, bort öntöttek a földre, és titkos értelmű igéket énekeltek. Emberfölötti tulajdonságokkal ruházták fel őket, és orákulumok voltak. (jósoltak).

A tovább alakított világkép:

Az iráni nép sokáig beérte ezzel a világképpel, de a papok és teológusok nem nyugodtak ebben végképp. Honnan került Ahuramazda és Angromainius? Úgy gondolkodtak, hogy a két istenség nem volt mindig, hanem kiszármazott valami meglevőből, melyet aztán a határtalan időnek: Zervan akaranan-nak neveztek.

Az új világmagyarázat:

Zervan ezer évig áldozott, azt gondolva, hogy születni fog egy Ormizd (Ahuramazda avagy Mazda középperzsa neve) nevű fia, ki majd megalkotja a világot és mindent ami benne van. De ezer esztendő után eltűnödött magában, hogy lesz-e foganatja az áldozatának vagy hiába fáradozik. És a gondolatnak ebben a pillanatában megfogantak a fiúk anyjuk méhében, Ormizd az áldozatért, és Ahrimán a kételkedésért. Elsőnek Ahrimán született meg. "Ki vagy?" kérdezte tőle Zervan. "Én vagyok a te fiad." felelte Ahrimán. "Az én fiam tündöklő és illatos, te pedig sötét és dögletes vagy" - válaszolta Zervan, és ebben a pillanatban megszületett Ormizd, és Zervan rögtön felismerte, hogy ez az ő fia kiért annyit fáradozott. Ahrimán az elsőszülöttség jogán 9000 ezer esztendős uralmat nyert, utána következik majd Ormizd és azt tesz amit akar. Mikor Ahrimán és Ormizd elkezdtek teremteni, Ahrimán csupa gonosz dolgot teremtett, Ormizd jót és igazat.

Ebben a rendszerben Ahuramazda nem volt többé a teremtetlen teremtő, egy előtte levő lénytől származott, és csak szervezte és rendezte a már előbb megvolt Mindenséget. Ahrimán elleni harca két egyenlő hatalom küzdelme és egyik sem győzedelmeskedhetik a másikon. Az Egy Isteni Valóságtól származó jó és rossz arra volt szánva, hogy majd az egész teremtéssel együtt ismét egyesüljenek abban, melyből születtek.

A pártusok királya, I. Vologesus parancsolta meg (i. u. 50-76), hogy gyűjtsék egybe mindazokat az írásokat, töredékeket, melyek fellelhetők az Avesztából és a Törvényekből. A gyűjtemény i. sz. a IV. században jelent meg a szaszanida (perzsa) Anusirvan Sapor idejében.

A zoroasztrián vallás az Akhemenidák korában (Perzsa Birodalom), később a Hellenisztikus államokban, a Párthus Birodalomban töltött be fontos szerepet, majd az Újperzsa (szaszanida) Birodalom államvallása volt. Napjainkban alig 20000 zoroasztriánus hívő van.

Irodalom:

Magyar Nagylexikon

Gaston Maspero: A zsidók ókori története

szerkesztette: Ninahakuddu

vissza a lap tetejére