Szimbolizmus - Színelmélet

Színelmélet:

Ahhoz, hogy a tárgyakat lássuk, három dolog szükséges: a tárgy felületét megvilágító fény, a tárgy felületének az a sajátos tulajdonsága, hogy egyes hullámhosszú sugarakat elnyel, másokat visszaver és érzékelő mechanizmus, mely a tárgyról a szemünkbe jutó sugárzó energiát színélménnyé alakítja. Az észlelet (színérzet) három irányba változhat: színezet, telítettség, színvilágosság.

Coloroid színkör, coloroid színrendszer: nemzetközileg elfogadott, magyar műszaki irányelv, alkotója Nemcsics Antal festőművész, színkutató. Lényege: a színek három dimenziós sokaságát egy egyenes körhenger belsejébe helyezi el. A henger tengelyén vannak a semleges színek, a henger felső végén az abszolút fehér, a henger belsejében elhelyezkedő színtér hengerpalástjával való érintkezésvonalán helyezkednek el a spektrumszínek és a bíborok, ezek együtt a határszínek. A színtér belsejét a színtest tölti ki. A színtest külső peremén helyezkednek el a színkör színei. A Coloroidnak 48 alapszíne van. A tengelytől a henger palástja felé haladva a színek telítettsége növekszik. Telítettség: fekete hozzáadása a színhez. A hengerben alulról felfelé haladva a színek világossága nő: fehérrel törjük a színt. Az azonos világosságú színek a tengelyre merőleges síkban találhatók.

Három olyan festékszínt ismerünk, amelyik más színből nem állítható elő, ezek a főszínek: sárga, vörös, kék.

A főszínek keverése révén kapjuk a másodlagos vagy mellékszíneket: a narancsot, a violát, a zöldet.

 

 

 

 

 

Kiegészítő színek vagy komplementer színek: páronként egymással keverve semleges színeket eredményező színek. Egymás mellé helyezve kiemelik, fokozzák egymás hatását. A Coloroid rendszerben 180°-ra vannak egymástól. Egymás ellentétei, egymással kontrasztban vannak. Pl.: piros-zöld, narancs-sötétkék, sárga-ibolya.

 

 

 

 

Kontrasztok:

Erős kontraszt hatások hozhatók létre a főszínekkel. Az alapszíneknek a legnagyobb az önkontrasztja. Fehér mezőben elmélyülnek a színek, gyengül világítóerejük, a fekete határolás viszont fokozza a ragyogást és a telítettséget.

 

 

 

 

Tónuskontraszt: Derített és telt színek harmonikus együttese.

 

 

 

 

 

Komplementer kontraszt: kiegészítő színpárokra épül.

 

 

 

 

Szimultán, egyidejű kontraszt: A színek váltakozva, egymás után hatnak, elsősorban a komplementer színekre alapoz, erős feszültség teremtő hatása van. Semleges szín: ugyanaz a szürke fehér és fekete mezőben más-más világossági fokúnak tűnik. Fehér mezőben sötétebbnek, sötét mezőben világosabbnak és nagyobbnak is tűnik. Ezen a hatáson alapul pl. a szemkontúr kirajzolása feketével.

Hőfokkontraszt: a hideg meleg színek változataiból. A színek hideg és meleg hatása csak viszonylatokban dönthető el. Ugyanaz a színfolt lehet meleg is, és hideg is, a befoglaló környezet dönti el a hatását. Egy hideg szín melegnek tűnhet egy nála hidegebb környezetben.

 

 

Mennyiségi vagy kvantitás kontraszt: A hordozó forma, a felületi kiterjedés, a szín hatásfoka, a világítóerő hozza létre az egyensúlyt. Pl. a lila színhez képest a háromszor erősebb sárgát háromszor kisebb felületen terítjük, így érjük el az egyensúlyt. Ez a kontraszt valamennyi kontraszttípusra kihat a mennyiségből kialakuló arányosságok révén.

 

Minőségi vagy kvalitás kontraszt: A színek törésének módjai, ha feketével, fehérrel vagy szürkével keverjük őket. A kontraszt a derítés/terítés, a tompa színek, és a keveretlen telt színek együtteséből jön létre.

 

 

 

 

Irodalom:

Balogh Jenő: Rajz

Z.Gács, Kocsis, Vilt, Kákay, Illés, Gulyás, Barcsay: A képzőművészet iskolája

Magyar Nagylexikon

Szerkesztette: Ninahakuddu

 

vissza a lap tetejére