Mitológia - Sumér Mitológia Ninahakuddu

Kezdetben az őskáosz volt. Hímnemű felét Apszunak, nőnemű felét Tiámatnak (v. Aruru ,"Az Űr Ragyogó Anyja") hívták. Mindkét név a vizeket jelenti, az édesvizet, és a szakadékos tengeri mélységeket. A világ az ősvízből sarjadt. Nemzések során át megszületett Ansar isten és Kisar istennő, a fenti és lenti részre osztott világ, melyet az égboltozat választ el egymástól. Ők Anu szülei.

A kozmikus (a rendezett világ) istenhármassága: a következő nemzedékben már három részre tagolódik a Mindenség: Anu (Ég), Enlil (Levegő) és Enki (Föld) személyében az égi, a levegő-föld, és a vízi szférák testesülnek meg.

Az Ésarra a kozmosz, vagyis a rendezett világ három fő részre különíthető el: Ég, Levegő, Föld. ennek felel meg az istenhármasság, akik a kozmosz egy-egy részének urai. .

Az új világrend kialakulása: Tiámat elhatározta, hogy elpusztítja az új istennemzedéket. "Gúzsba velük, rontást fejükre, hogy megkötve-igézve, moccanatlan tűrjék ősi hatalmunk erejét." Ezzel Apszu is egyetértett, aki már korábban komisz sorsot szánt a fiainak. Apszu az utódok ellen indult.

Az istenutódok szembeszegültek őseikkel, ezzel indult az isten-háború. Éa legyőzte Apszut, az őskáosz férfi felét.  Éa varázskört vont Apszu köré, álmot öntött rá és a víz mélyére süllyesztette az álomba kövültet.

Apszu tengerén ütött tanyát, palotáját Apszunak nevezte el. Az Apszu szívében állott a Szent Fáklya. A tenger mélyén, az Apszu szívében nemzette az istenek eszét, a bölcsek bölcsét, Mardukot. De Tiámattal, a női ős-kezdettel, A Mélység Anyjával, Mindenek Szülőjével nem mert ő sem szembeszállni. A harcra Tiámat is készült, szörnyeket teremtett, sereget állított belőlük, és a kétarcú Kingura, az alvilági istenre bízta a tejhatalmat Az istenek tudták, hogy a harc nagyon kétes kimenetelű lehet. Összeültek, tanácskoztak, az Égben, az Istenek palotájában: Ubsukinna-ban, végül Mardukra bízták a küzdelem megvívását, és Marduk vállalta a teljes hatalomért cserébe. Akkor az istenek mindegyike neki adta át hatalmát. Marduk hosszú harc után győzött. Későbbi források már neki hagyományozzák a tulajdonképpeni teremtést, anélkül, hogy ezzel felülírnák a korábbi mítoszokat. Az "Új testamentum," az Enúma Elis szerint a megölt Tiámat testéből teremtette az ég, a föld, a tengerek épületét, felrakta a csillagokat, időt szabott, naptárt készített. A legyőzött Kingu testéből agyaggal elegyítve teremtette az embert. A nagy alkotást Babilonnak, az istenek kapujának megteremtésével fejezte be.

Anu, (An): felesége Antu? gyermekei: Enki, Lamastum, és egyes mítoszokban Innin/Istár. Sose hagyja el az Eget, emberi ügyekkel nem foglalkozik, csak az istenek dolgaival. Harcosai a csillagok. A régi istennemzedék ellen volt és az újat támogatta a nagy harcban. Lamastum olyan csúnya, szőrös szörny volt, hogy születése után ledobták az égből. Enki nevelte fel a Földön. Csak Enkinek van hatalma fölötte.

Enki, Enkì (sumer) "A Föld Ura" akkád megfelelője Éa: "A Víz Háza", "A Földi Vizek Ura", az "Atya". Enkit Anu nemzette. A mezopotámiaiak, sumerok a vízbe, a tengerbe helyezték a tudás forrását, Éa "A Tiszta Szemek Ura", tengeristen is volt. Ő nemzette a növényvilágot, elkészítette a szövés-fonás szerszámait. Enkì / Éa tartja kezében a sorsdöntő, absztrakt isteni erőt (sumérul me, akkádul parszu = törvény). A bölcsesség, a varázslat istene, a tengeri szörnyek ura, ő készítette az első hajót is. A művészetek és mesterségek védnöke. Nevezik néha Zu-ab-nak és Amannának/Amankinak is. Melléknevei még: "Az Atya",  Damgalnunna - "A Hatalmas", Nudimmud - „Alkotó”, "Apszu atya", "A Megváltoztathatatlan Végzet" "Király, A Mélység Ura", "Enki, Apszu Királya" "A Hatalmas Varázsló", "A Hajóépítő" "Az Ember teremtője" "A Tengeri Szörnyek Ura". Az istenséget ereje mint fénykoszorú (melammu) veszi körül, mely lángolásával pusztítani képes. Gondolatának megtestesülése Aszusu-námir "A tündöklő megjelenésű". Ő teremtette az embert, hogy dolgozzék az istenek helyett, és Enki az emberek megmentője, aki segített az embernek túlélni a Vízözönt. Felesége néha Damkina máskor Ninki. A hatalmas Marduk apja, gyermekei még: Niszaba, Nina, Nergal, Nuszku. A szó mint teremtő erő - vagyis a meghatározás, azaz a sors (simtu) -, a világmindenség törvénye, az anyagi világ egésze. Aki uralja az anyagi világot meghatározó, az anyagi világot formáló szavakat, az uralja a sorsot is, ennek volt mágikus eszköze a varázslat, illetve a varázsmondókák. Ezért volt a nagy varázsló Enkì a Sorstáblák birtokosa. Palota komplexumának (Apszu) egyik szegletében, A Sors Házában, a Rendelések csarnokában őrzi a táblákat. Sorsa alárendeltje az, aki nem ismeri a teremtő és oldó, felszabadító varázsszavakat. Ezért a suméroknál a varázslatok mágikus példáinak növelésére felhasználták az irodalmi műveket is. A Sumerok az Eufráteszre úgy tekintettek, mint amibe "Enkì benned lakozik". Kultuszközpontja Eridu, a szent város, mely elsőként emelkedett ki a még folyékony őselemből. Eriduban, az Enkì-szentélyben hal-maszkos papok szolgáltak, az isten áldozati eledele is hal volt. A város kikötője a Újhold-öböl volt, a mai Perzsa-öböl partján.

Mivel Enkì a varázslás legfőbb istene is, Eridu a hatékony ráolvasások, a hatékony varázslatok otthona, az eridui átok a legfélelmetesebb, leghatékonyabb, legrettegettebb kötés.

A sumérok szerint Enkì volt az, aki "…szájukban a nyelvet megváltoztatta, zavart támasztott benne, az emberiség nyelvében, amely eddig egy volt."

Enkì egyszer beleszeretett Inninbe (Ninanna) és részegen nekiadta ajándékba az isteni törvényeket, majd kijózanodva harcok árán visszaszerezte tőle.

De ő volt az is, aki Innin kiszabadítására megteremtett két nem nélküli lényt, Kurgarut és Kalaturrut, rájuk bízta az Élet vizét és az Élet ételét és leküldte őket az alvilágba Inninért.

Enkì hírnökét Iszimudnak hívják.

(A királyság az égből szállt alá - tartja a Sumer királylista mitologikus hagyománya. Amikor a királyság alászállt az égből először Eriduban volt a székhelye. A földi élet az égi tükörképe, a sumérok hite szerint az eredeti mindenből az égben van.)

Enkì jelképei: Valójában csak sejthetjük, mert a sumérok kerülték az istenábrázolásokat. Csak az akkád kortól jelennek meg kifejezetten isteneket ábrázoló jelenetek. Van egy tányér, Urban találták, korát 5000 évesre becsülik, mindenesetre annyit elmondhatunk róla, hogy nem akkád időszakból származik. Ezen a tányéron keresztül mutatom be a legősibb jelképeit a teremtő istennek, tehát Enkìnek.

A tálon két szarvast látunk, oly módon, hogy ha 180°-ra elforgatjuk a tálat, mindig van felül egy szarvas és van egy másik alul. A felső szarvas feje mindig a kép bal oldalán van, és mindig balra néz, bármerre forgatjuk. Ez tulajdonképpen egy képzeletbeli tengely mentén végrehajtott középpontos tükrözés, olyan módon kialakítva, hogy a lábak a tükrözésben nem vettek részt, mert a lábaik közösek. Szó szerint közös lábakon állnak. Mert csak négy láb van. Így az alul levő test a felül levő szarvasnak egy csónakot vagy hajót képez. Farkuk három ágban végződik. A tál egyéb részét geometrikus minták diszítik. Ezek között a minták között megtalálható az X alak egy téglalapban, mely lehet akár két egymásnak háttal álló csúcsosabb hátú c betű is, és a fogazott minta.

Ha szigorúan nézzük, két ugyanolyan erő van lenn és fenn, mivel nem csak egyszerű tükröződései egymásnak, hanem egymás ellentétei is, hisz ellenkező irányba néznek, így nem keltik a haladás érzetét, egy nyugvóponton vannak, a zérón, a kezdeten, a jelenben, végül is egy állandót képeznek. A változást mindössze az idézi elő, hogy hol egyik hol másik van felül, ugyanakkor ez relatív, hisz egy kerek tálat nézhetünk bárhonnan, a kép nem csak akkor változik, ha megfordítjuk, akkor is változik ha mi változtatjuk a nézőpontunkat.

(- Az "en" Enkì nevében jelenthet időt is - és ebben az elrendezésben (lásd tál) azt is, hogy mint fenn, úgy lent - vagyis az isteni elgondolás, gondolat, a teremtőerő hozza létre azt, ami a földön megjelenik, így a földi az Égi tükörképe - ebből alakult ki aztán az a gondolat, hogy - szó szerint, cseppet sem képletesen -, az Égben az Égiek között ugyanolyan élet zajlik, mint a Földön. De a korai sumér korszakban még egyáltalán nem volt jellemző az istenek leszármaztatása, rokonsági kapcsolatuk vázolása. -)

A láb az alsó zóna, az alsó és felső zónákat azonban a hajóvá alakult test mindig elválasztja. A tányéron látható jellegzetes rovátkált szarv és a rovátkált egyenesek, illetve szakaszok feltűnnek irásjelekben is, mint a termékenység, bőséges növekedés, ág, madártoll, szarvasmarha (stb.) szavakban és végül de semmiképpen sem utolsó sorban a létigében, mint Van, az isteni teremtő erő (me) írásképében és a farai jellistán a fa jelben (76, 77).

Nézhetjük úgy is e jelet, mint ami a Van, az isteni teremtő erő (Isten) és a fa (halhatatlanság, megújulás, teremtőerő) alkotta egység. Ez alkotja a szarvas koronáját, vagyis a szarvát, mint ékesség, mint az isteni hatalom jele, a teremtőerő és a halhatatlanság egysége.
A sumér ékírásban a jel neve [AŠ2]; benne az egyetlen jelével, jelentése: kívánság, átok, búza, elsősorban mint élet, mint gabona, hisz a búzasör jele is ebből a jelből + a Menny jeléből áll. Átvitt értelemben tekinthetjük Életnek.
Ez a jel feltűnik a harappai kultúrában (jellista részlet jobbra) is és látható a tatárlakai leleteken (balra) is:

Tehát a tányéron látható jelképek:
a szarvas - koronája áttételesen az életfa,
a hajó vagy csónak,
a kígyóra utaló farok
és végül a stilizált X illetve a fogazott minta.

A fogazott minta éppúgy jelképezheti a hegyet, istent, mint a férfi elvet. Az X ugyancsak egy nagyon ősi jel, szintén látható a harappai jellistán különféle változatokban, a tatárlakai leleten körbe írva (legfelső lapocska, bal oldal, alul) és látható ezen a fekete kultikus korongon is, melyet a kolozsvári történeti múzeumban őriznek:

Összességében a geometrikus mintázat hasonló ehhez az Afganisztánban (Indus-völgyi civilizáció) talált téglához, vagy égetett táblához:

Az X jel lehet Nap jelkép, mint a bőség és élet forrása és bár keresztnek is nevezhető (Szent András kereszt), de ez a jel inkább az égre utal, mint forrásra, semmint a föld és ég kapcsolódására, mint a kereszt. A sumér ékírásban a jel neve [PAP]; jelentése: Atya, legelső, kimagasló, férfi, férfias, más, különböző, idegen, változtat, módosít.

A szarvas kozmikus Ég jelkép, Fény jelkép. Égi eredetű hatalmat és erőt jelképez. Napállat (Fény jelkép), mely agancsain hordozza a napot, illetve az agancsok formájuk miatt a Nap sugaraival is azonosíthatók. Évente lehullatott és újranövesztett agancsa miatt a fához kapcsoló egyetemes jelkép, így az örök megújulást, újjászületést jelképezi. Ágas-bogas agancsát sok helyen azonosították az életfával. Mivel a szarvas is levedli koronáját, így képes mindig megújulni, a hosszú élet és halhatlanság jelképe is, hasonlóan a bőrét levedlő kígyóhoz. Úgy tartották ismeri az ifjító, sebgyógyító füveket. A termékenység, a bőség, - párzási szokásai miatt a férfierő egyetemes jelképe. A bölcsesség jelképe. Az űzött szarvas mindig vízen túlra vezeti üldözőit, ez a víz az élet vize. (A mesékben az élet vize az életfa tövében fakad ahová a szarvas inni jár.
A szarvas és a szarvasagancs jelképiségéből alakult ki aztán az akkádok szarvas-korona ábrázolása.

Az életfa az életet, a megújulást, a halhatatlanságot jelképezi. A sumérok szent fája, az örök ifjúság fája a meš fa. (A sumér meš szó fiatalságot is jelent.) (Lásd Fordítások oldal, Enki és a világrend, 45. vers, ott a borókafának fordított fa, a meš fa, de valójában nem tudni, milyen fával vagy pontosan mivel azonosítható be.) Ilyen előzményekből már érthető, hogy a zsidó és keresztény hit elképzelése szerint az életfa a Paradicsom közepén áll, és az Éden tökéletességét fejezi ki. Mert valóban ott volt(?) a nagy síkságon, ha jelképesen is. A bibliai történet a tudás fájáról, ha nyomokban is, de jól követhető a következő, röviden felvázolt sumér eredetű műben.
Sokszor mitikus teremtményeket képzeltek az Életfa ágai közé, ilyen értelemben a Gilgames, Enkidu és az Alvilág (lásd Fordítások) c. epikus költeményben a halubfának nevezett fa szintén életfa szerepet töltött be. Ott fészkelt egy szellem, valamint az oroszlánfejű sas, Anzu madár az Égi Tudás vagy Égi Ismeret madara - ebben az esetben tehát a tudás fája és az életfa ha nem is ugyanaz a fa, de egy helyen található, lakott benne egy kígyó is, mint az örök újjászületés szimbóluma. Nem véletlenül készült abból a fából Inannának, az örök megújulás és termékenység istennőjének trónja (- Inanna itt tulajdonképpen a csábító, ő bírja rá Gilgamešt, hogy vágja ki a fát,-) és nem véletlenül készült a halub fából Gilgameš dobja sem, hiszen a dob a kozmikus ritmust idézi, ami az ember számára nem más mint az örökös megújulás, ezen kívül a dob mint extatikus eszköz transzcendens kapcsolatot épít az emberi szférán túlra. Most haladjunk tovább Enki szimbólumainak elemzésében.

A hajó a teremtőerőt szimbolizálja, ahogy életet szállít. A szarvas Enkì, Enkì a Fény, Enkì a Teremtőerő, Enkì az Isten, Enkì az Élet, őt szállítja a hajó. A születés-halál-újjászületés körében a hajós, az mindig felül marad, vagyis maga a teremtőerő, tehát Isten. Mindenen felül marad, minden fölött áll.
A hajó (itt most a test, ami a hajót képezi Enki alatt) mitikus utazások, más létformákba való átlépés eszköze.
Az alsó és felső zónákat (tehát a két szarvast) a hajóvá lett test mindig elválasztja és ugyanakkor összeköti. A közös lábak alapok - egy közös tulajdonságot hordoznak. Isten halhatatlan állandó, az ember örökké újjászülető. A test az, ami az életet szállítja, és mindig a test felett van a Teremtő. Aki lenn van, annak a teste szállítja az Életet, vagyis a Teremtőt. Tehát azt mondja, hogy a Teremtőt hordozza tested hajója. A halandó hordozza a halhatatlant. A teremtő örök, a körfogás örök, az életed örök. Mert az Életet hordozod. Mindezt a halhatatlanság köre zárja be - tehát nem zárja be, hanem vég nélkül ismétli. Ahol teremtőerő van, ott élet is van, ahol élet van, ott anyag is van. És azzal, hogy egy nyugvóponton vannak, vagyis látszólag semerre nem haladnak, mintha azt sugallná, semmi nem változik, ha a kör megfordul, az alap (lábak) ugyanaz, mindegyik örök de más módon. (Az állandóban (Isten) a változás (körforgás, megújulás).)

A kígyófejet formáló farokvég jelképezi egyrészt a halhatatlan isten őrállatát, a Napisten (Fény) védelmezőjét - csakúgy mint az egyiptomi mitológiában hasonló szerepet betöltő Apophisz kígyó -, ugyanakkor jelképezheti a vulvát, az anyaméht is ahogy a kígyó feje a hajótestben folytatódik, kifejezve azt, ahogy a termékenyítő erőt (istent) befogadja a test. A kígyó jelképe még az újjászületésnek, a halhatatlanságnak.

A tál üzenete az, hogy Isten része vagy és így lesz mindörökké.
Úgy gondolom, Enkì szimbólumai hordozzák a sumérok valódi világnézetét is.

Hogy a szarvas jelkép nem csak egyedileg használt szimbólum és diszítő motívum volt, mutatja ez a gyönyörűen készített szarvasfej is, melyet Eriduban találtak, kora jóval az akkád korszak előtti.

És mutatja egy réz(?)dombormű is, amit Ninhurszag templomában találtak El-Obeidben (Ubaid). Im-dugud, az oroszlánfejű sas (a későbbi Anzu) szarvasokkal:

Aztán később, az akkád korszak ábrázolásain egy ideig megmaradt a kígyófejben végződő hajó, de az előbb vázolt átütő erejű üzenet elveszett belőle. A szarvasagancsból szarvaskorona lett, a termékenységet és teremtőerőt a víz szimbolizálja.
A hal, illetve az azt jelképező ponty a megújulás, újjászületés, termékenység jelképe, egyaránt lehet emellett vulva és phallikus jelkép is, mint ilyen a teremtőerő szimbóluma. Érdekes módon a japánoknál a sors elfogadásának is lehet szimbóluma (Jankovics), ezt a jelképiséget valóban beépíthetjük Enkì esetében a hal jelentésébe.
Enkì köldökén átfolyó víz a kezdetekre utal, a teremtőerő forrására, a szellemre, a középpontra, ahonnan kiárad a termékenyítőerőt és teremtőerőt szimbolizáló víz. Az itt látható pecséthenger jól mutatja összefoglalóan Enkì későbbi jelképeit, amint egy trónon ül, fején a szarvas-korona, ami végső soron a szarvasagancs stilizált formája.

Enlil, Enlíl: Alakja néhol összekeveredett Enkìével. A levegő, a vihar istene. Mikor az ég és a föld elvált egymástól, ő lett a levegő ura, és Ané lett az ég. A világ elrendezője, civilizációs vívmányokat ad az emberiségnek. Az "Ég és Föld kapcsa". Fő kultuszhelye Nippur, - a tudományos központ -, temploma "az ország háza" = E-kur, Ékur. Ur városa után Nippur volt a jóshelyek egyik legfőbb városa. A suméroknál Enlíl volt az, aki az emberekre ráküldte a vízözönt. Legfőbb titulusa: "A Nagy Hegy - Kur-gal"

Enlil a kezdetektől "levegő isten". Neve: Lélegzet / levegő / lélek Úrnak fordítható. Az akkád időszaktól méltóságban már a "Mennyek Ura", végül "a Föld Ura", ami addig kizárólagosan Enki fennhatósága alá eső terület volt. Az ősidőktől kezdve Enlil főistenné válásáig homályos a kapcsolat. Nem ismert, hogy pontosan melyik kormányzat, vagy milyen politikai megfontolás tette Enlil kultuszát az első helyre.
Annyi bizonyos csupán, hogy a történelemben Sumér vezetését / uralmát Nippur sohasem birtokolta.

Az én magyarázatom erre a jelenségre a következő:
Az akkád hódítók valószínűleg magukkal vitték Baál kultuszát, mert ez a kultusz teljesen elterjed volt a sémi népek között. Így az akkád-sémi dinaszták alatt Enlíl fokozatosan az Ég és Föld urává vált, és Levegő - Lélek Úr egyszerre levegő és földisten, az akkád-sémi pantheon főistene lett, a sémi dinasztiák baálja. Nevét nem törölték el, de megkapta a "Nagy Hegy" állandó jelzőt neve mellé, a baálok ugyanis legfőképpen a hegyek tetején laktak, és területenként eltérő megnevezésüket használták. Baál Él Égisten fia volt. Baál mint Égisten, Viharisten és Földisten is volt. Így már adott volt, hogy a sumér Viharistent, Ninurtát az ő fiaként származtatják. A baál jelentése egyszerűen "úr".
Néhány baál nevét a mai napig is ismerjük, és használjuk, de erősen átalakult, megváltozott jelentés tartalommal: Baál-Zebub vagy Belzebub = "Vidék (= legyek) ura", Baál-Peór, görögösen Belphagór (ebből lett Belfegór) = "a Peór-hegy ura"
Enlíl mítoszai több ponton is hasonlóságot mutatnak a Baál mítoszokkal. Pl. alvilágjárása az akkád Enlíl és Ninlíl mítoszban.

Amikor a babiloniak elfoglalták Sumért, Bél - Belu - Belum lett a neve. Nevének alakulása a babilóniai-szemita hitvilágban: Il-lil = Illil = Lil Isten = dingir Lil, majd a babilóniaiból a szemita El-lil, Ellil = Lil isten = dingir Lil ^dingirEn = ^ilBe = ^istenÚr = ^ilBe-lil = Belu = Enlil = Levegő Úr^isten
(Ez az elnevezés azonban nem keverendő össze a babilóniai Marduk-Bél hittel.)
Felesége Szud, gyakrabban említett nevén Ninlil, "a levegőég úrnője", gabonaistennő is. Enlil megerőszakolta, mert nem viszonozta szerelmes közeledését, de később, mikor Enlil Sumér minden kincsét összehordta neki, igent mondott. gyermekük Szín Holdisten. Ninhurszagtól született fia Ninurta.

Amar-Utuk: sumér eredetű akkád főisten. Akkád neve Marduk. Enki és Damkina fia. A sumér mitológiában a ragyogó tavaszi nap megszemélyesítője. Később az akkád hitvilágban állították a pantheon élére.

"Midőn nemző-atyja ránéz, örvend és ujjong - megdobban szíve. Tökéletesnek teremté őt..."

"Kicsiny fiam! Édes mézem! Kicsiny fiam! Lobogó vérem! Fiam te Nap, fényességes! Ég tűző Napja, fenséges! Tíz Isten fényessége rajta, bővelkedik dicsőséggel; félelem parazsa rajta, ijeszt rettenetességgel".

Négyszemű, négyfülű óriás, kétarcú, kétfejű. A testrészek megtöbbszörözése az isteni hatalom felfokozottságát, az isteni erő nagyságát jelentette.

A magasság és mélység istene. Amikor a régi és új istenek összecsaptak, Marduk vezette az új istenek seregét Tiámattal szembe. Tiámatot a harc végén kettéhasította. Egyik feléből lett az égbolt, a másikból a szárazföldek. Az istenek hálából ötven címet adományoztak neki: "Nagy Harcos", "Élet Ura", "Országok Ura". Nevének gyakori jelző Bél (Úr).

Alakjához: -"A Megmentő", "Marduk az Istenek megmentője", "Dicsőséges az Istenek között"-, nem egyszerűen Marduk egyetemes istenné válása kapcsolható, hanem már egy megváltás-hit első formái rögződnek. Kultuszközpontja Babilon, ahol egy külön Marduk templomnegyed volt neki szentelve, ez volt Észagila. Felesége Sarpanitu.

"Ha ő száját szóra nyitja, kőbe kell vésni beszédét! Mindennél nagyságosabb legyen! Marduk neve magasztaltassék, magas kőszálként magasodjon! Hatalma mindenható legyen: járom az ellenség nyakán! "

"...Megépíté Báb-ili földi mását, Észagilát székhelyül alapítá..."

Bau, Ba-u, Baba, Bawu: 
Sumér, akkád, babiloni, pártus (Deimel, Babiloni Pantheon, 1914) istennő, a bőség és élet istennője, jóságos úrnő, az emberiség istennője, vezető, a főistenek egyike. Nagy gyógyító, akinek a ráolvasása élet, kinek a varázslatai helyre állítják a beteg ember egészségét. A nemzet anyja, irgalmas Egyetlen.
Elsősorban Lagaš és Kiš városában művelték kultuszát, később szerte egész Mezopotámiában. Érdekes adalék, hogy egyetlen női uralkodóról tudunk, Kish városának volt egy Kug-Bau nevezetű uralkodónője, akit neveztek a "kocsma őrzőjének" is, megközelítőleg i. e. 2600 előtt. A kug jelentése pedig: ezüst, fénylő, fehér, tiszta, szent, nemes, igeként: tisztít, kultikus tisztítást végez. Mindenesetre ez az uralkodónő megszerezte Lagasz városától a függetlenséget. Kultusza talán Kishből terjed Lagaszra, illetve északról déli irányba. A városok uralkodói gyakran viselték városuk istenének, istennőjének nevét. Például a lagaszi Ur-Nina, vagy éppen kishi Kug-Bau. Bau istennő hatóköre egyre jobban kiteljesedett, és mezopotámiai szokás szerint neve városról-városra, korszakról-korszakra változott. Ez a Baba istennőhöz szóló himnusz részlet, felfedi a különböző helyi kultuszokban imádott neveit:

"Urban te vagy Ningal (A Nagy Úrnő) az istenek nővére,
E-kiš-širgalban ...... te vagy Nin-gi-azagga, az egész emberiség védelmezője, a magas mennyek fénye.
Sipparban, az ősi városban, Menny és Föld fénye, isteneké és embereké, te vagy a templomban, E-babbarban Aa(?) .....istennő.
Ehiliben(?) te vagy Ištár .......
Babilonban, az istenek nagy gyülekező helyén te vagy Ninahakuddu.
E-sagilában te vagy Eru'a, aki elkészíti az áldozatokat."

Lényegbeli azonossága van Nin-karra(k)val Hammurapi korától (i.e. 2 évezred, elsőfele), kultusza ezzel a névvel Borsippához, Babilonhoz és Sipparhoz kötődik. Az isini dinasztiától (i.e. 2. évezred első fele) Ninisinával azonosítható, akinek kultuszközpontja Isin városában volt, abban az időben Pabilsağ mint Ninurta azonossága volt a férje, az isini dinasztia korától Ninisina alakja kezdett körülfonódni Istáréval. Szentélye az E-ğal-maḫ (Nagy Magasztos Ház) volt. Ninisinának volt egy "Kutya-Ház" -nak nevezett szentélye is. Ninisinát imádták egész Mezopotámiában és kora legfontosabb városaiban volt szentélye. A babiloni kortól Gulával (i.e.1000 évektől) azonosítható

Kudurrun (határ-jelző kövek) fellelhető szimbólumai: A 2. évezred elejéről ismert ábrázolása: trónon ül, két oldalt a lábainál vadkacsák, egyik kezében nádat, másikban talán pálmaágat tart.
Ezer évvel későbbi ábrázoláson Bau egy trónon ül, lábainál kutya.

A babiloni időkből ismert egy írás melyben a kutya Gula hírvivője Ninurtához. A kutya általában a határok mint különböző létsíkok őrzését szimbolizálja valamint lélek kísérő a túlvilágra, és valószínűleg Bau démonűző, betegség-űző attribútumához tartozik a kutya. Ugyanakkor Neve, mint Bau, ellenben vízhez, hajóhoz, hajózáshoz, tengerhez, csatornához tartozónak jelöli. Vízre utal a jogköre is. (Vízre utalnak melléknevei is, mint Az élet háza, A bőség háza, A hatalmas ház, a Végtelen nemes kígyó (mint víz és tenger szimbólumok, illetve a végtelen égi folyó, mely körbefollya a világot). A fejlődési sorrend az lehetett, mint víz istennő, aki bőséget ad, táplálja az emberiséget, a következő szakaszban a táplálás mellett megjelent a tisztítás, a kultikus tisztítás, mint lélektisztítás, a tisztító szertartások, a rituális tisztító szertartások amint leveszik a bűnt, a szennyet az emberről, majd ebből fejlődött ki a betegségűző, a tisztátalan lélek elűző-megsemmisítő szerepköre.
Van egyfajta közvetítő szerepe a dühös istenek, a démonok és az ember között, a démonok által letaglózott embereket gyógyítja, lezárja a kapcsolatot az alvilághoz, illetve eloszlatja, megsemmisíti a démonokat.

Bau meglehetősen későn, a Sumér reneszánsz korában, kétszáz éves akkád uralom után bukkan fel gyakrabban az írásemlékekben, nevének eredeti sumér alakja nem tisztázódott, mondhatjuk rejtély. Bau sumér alakja, mint bőséget adó, mint a víz istennő lényegi tulajdonságait hordozó, az emberiség iránt jóindulatú istennő eredendően feltétlenül az Enki-házhoz tartozik.
Ahogy társa Ningirszu, eredetileg Uraš, mint föld isten, tehát termékenység isten volt, úgy Bau eretileg mint hozzátartozó oszthatalan egység, mint víz hozzátartozott és tartozik azóta is. Így fejlődtek tehát ki az Egyből, vagyis Enkiből. Nevét több módon is lehet fordítani.
Neve előfordul lamentációk, siralmak, panaszok, himnuszok szövegeiben, hangszeres kísérettel előadott hálaadó zsoltárokban, mágikus (kötő-) igékben, szövegekben. Melléknevei: "Lagas város anyja", "Anya, aki Lagast alapította", "Lagas város Napja", "Ba-ú anya". A titulusokban tisztelik mint legyőzőt (démonok), az értelméért, és valami módon a gazdasági eredményességhez, jó üzlethez, sikerhez is köze van. Szerepköréhez tartozott "a váratlan okozója a nyugalomban"(?).

Ningirszu házastársa.

Az Uri harmadik dinasztia alatt (megközelítőleg i. e. 2500-tól) Lagasban a 8. holdhónap neve Ba-ba volt, szó szerint Baba ünnepének ideje. (Az év kezdete a tavaszpont volt, így a 8. holdhónap a mi naptárrendszerünkben őszre esett. A 6. hónap volt a betakarítás ideje, a 8. hónap a szántás ideje.)
Lagašban ősszel zajlott Bau négy napos ünnepe, amikor másik városokból is jöttek zarándokok, és felajánlásokat tettek. Az ünnep alatt a nép és a királyi ház áldozatokat mutattak be őseiknek, így emlékezve a halottaikra, majd közös lakomát fogyasztottak.
Girszuban, Bau szentélyében E-tar-sirsirben újévkor volt egy Bau / Baba ünnep, amikor a Szent Nász szertartását folytatták le, bevonva Ninğirszut és Baut, és ahol Baunak domináns szerepe volt.
Girszuban és Lagašban a királyok és a nép jóslatot kaptak az istennőtől, sok felajánlást mutattak be neki, leginkább fogadalmit. Fogadalmat tettek az istennőnek különböző szolgálatokra, hogy az istennő kedvezően intézze sorsukat.

Bau templomát és a földjeit a város uralkodójának felesége igazgatta. Őt egynek tekintették Bauval, ahogy az uralkodó, a város királya Ninğirszuval volt azonos. Tehát ők az isten és az istennő földi tükörképei voltak, de így volt ez Sumér minden városában, mindegyik isten kultuszában.

Adminisztrációs iratokból kiderül, hogy Lagaš templomában 1000-1200 fő ember szolgált, és az istennő birtoka hatezer hold föld volt. Az alkalmazottak között volt tizenkét tengeri halász is, a papok, szolgálók, szakácsok, és egyéb mesteremberek mellett.

Bau rendkívül népszerű és elterjedt istennő lett az egész ókori világban. Mindenhol tisztelték, mint akinek uralma bőséget és jólétet ad. A hettitáknál, szíreknél Kubaba, huriknál Annah Anya = Hannah-annah, frígeknél Kubileya. Föníciában Kolpia szélisten felesége, a női princípium megtestesítője Baau vagy Ba'u, fia Aión. Végül a görög mitológiába is bekerült az alakja, Kybele, Kybebe, Kübelé néven. A természet éltető erejét személyesítette meg a görögöknél (is). Nevezik Nagy Istenanyának is, olykor Rheiával azonosították, Zeusz anyjával. Kísérői oroszlánok (vagy oroszlánok húzzák a fogatát). (Vannak olyan nézetek mely szerint a görög Erünomével azonos.) Egyébként Nigin város (Lagasz mellett) neve fordítható úgy is, mint oroszlánok körzete: ez utalhat egyrészt Ninára másrészt Ningirszura, és így őket szimbolizálják az oroszlánok, és nem szó szerint jelenti, hogy sok oroszlán élt arra felé. (bár az is lehet.)

Ninhurszag / Ninsikilla / Ninmah: "Szűzi úrnő", "A magas hegyek úrnője", Ninurta anyja. Gyógyító istennő, nyolc új istent alkotott, hogy megmentse a haláltól a beteg Enkit. Sok mítoszban Enki szerelme.

Anunnaki, Anunnakú (akkádosott nevük), (sumer: Anunna): "A Hatalmas (ti. Enki) leszármazottjai", "A Föld (Enki) Fiai". A sumér pantheon főbb isteneinek, a "nagy isteneknek" összefoglaló neve. A szónak több jelentése is lehet: "Égember", de lehet "A Világmindenség építőköve", "A Világmindenség alapköve".
Az an-u-na-ki/an-u-na-ku szavak összetevői: an = ég, mennybolt
u= mindenség/fenn/magas/felemelkedik/felmegy
na = emberi lény/kő/kiáltó/egyetlen
ki = föld, hely, bázis, alap, alakít, cselekszik, épít, csinál
ku = hal, alap, bázis, épít
Az akkádok már főleg a sorsmeghatározó isteneket jelölték a névvel, beleértve az alvilági isteneket is. Akkád irodalmi alkotásokban megjelennek mint a holtak ítélői. Az Anunnaki istenek palotája az Égalgina. A név jelentése a Törvény Palotája.  Az Anunnakikat rengeteg különféle szövegkörnyezetben említik. (Az Anunnakikról lásd még "Az Anunnakikról" oldalt.)

Igigu, később Igigi (Figyelők): az Anunna istencsoportból elkülönülő hét vagy tíz égi nagy isten összefoglaló neve. Élesen nem különböztethető meg az Anunnaki / Anunnakú isten-csoporttól. Az igigu istenek gyakran mutatnak rosszindulatot az ember iránt. (igi annyit mint szem)

Lamga, Gaga: Alacsonyabb rangú istenek, általában közvetítők a nagy istenek és az emberek között.

lu-ula, lulla: az emberi nem, az ember

An'ulligarra, Annigarra: a teremtett emberpár nevei, nevük előtt az istenre utaló csillaggal.

A mezopotámiai égi triász tagjai: Nannar, Utu, Innin

Nanna, Nannar: (akkád Szín) "A Ragyogó", még később hívták Suennek is. A "Nagy Úrnő" Ningal férje. Holdisten. A naptár istene, hosszú szakállú öreg. Ellensége a gonosznak. Szentélye -Égissirgal / Égisnugal - Ur városában állt. A jósjelek megfejtésének titkát Szín tanította, ezért városa Ur a legfőbb jóshely volt Sumerban. A rossz szellemek, az Utukku-k (Anu, Enlil és Ereskigal sarjai) egyszer szövetkeztek ellene Samas, Istár és Adad társaságában, de Marduk megvédte.

Gyermekei: Utu, Innin. Hírnöke Zakar, ő bocsát álmot az emberre.

Utu (sumer) Samas (akkád): A mindent látó Nap és igazság istene, akinek sugarai hálóként fogják körül a gonoszt. E tulajdonsága miatt a rontás elleni varázsmondókákban gyakran kérték az ő segítségét. Maguk a fénysugarak mint őrzők, az isteni erőt képviselik. Felesége: Aja.

Innin, más néven  Istár, (akkád). Innin, Inanna, Ninanna a suméroknál, Föníciában Astarte, Astarót. Inninként és Ninannaként az "Az Ég Úrnője", Istárként, Ninsziannaként az Esthajnalcsillag. Olykor az "istenek kurtizánjának" is hívják. Termékenység istennő, maga a buja természet, a szerelem és élvezetek istennője. A természet, az anyaság, istennője, a szülés védője. Jósként is tisztelték.

Harcos, pusztító istennő is, csatába jár oroszlánfogaton, kezében íj. Állatai ezért a galamb és az oroszlán. Különböző változataiban Dumuzi, Tammuz, Assur hitveseként egyaránt ismert.

A poklot járt Inninnek különös hatalom adatott:

"A jobboldalt ballá teszem, a baloldalt jobbá teszem.

A ház kitárt ajtaját bezárom, a ház bezárt ajtaját kitárom. Gyengét a házba lépni engedek,

s minden hatalmast elkergetek.

A fennhéjázót megalázom,

a megalázottat anyjaként felemelem.

A feketét fehérré teszem,

a fehéret feketévé teszem."

Több misztériumjáték fűződik nevéhez. Ezekben a játékokban a Természet időnkénti elenyészését majd új életre ébredését ünnepelték és elevenítették meg.

Dumuzihoz kapcsolódó mítosz szerint Dumuzi megkéri legyen a felesége. Innin megfürdik, királynői ruhát ölt, drágaköveket aggat magára aztán beengedi magához Dumuzit és kedvese lesz.. Mikor Dumuzi eltűnik, Innin a keresésére indul, és leszáll az Alvilágba. Csak úgy tudja kiváltani, hogy fél évig ő, fél évig Dumuzi él az Alvilágban.

 

Egy másik elbeszélő költemény szerint Istár önként megy le a "vissza-nem-térés-országába", és Dumuzi segítségével szabadul meg onnan.

Az "Istár pokolra száll" című költeményben olvashatunk először a világirodalomban a zombikról vagy élő halottakról. Istár így fenyegetőzik:

 

"Nyisd ki a kaput előttem, hadd lépjek be szépszerével!

Ha nem nyitod ki előttem, nem engedsz be szépszerével,

bizony betöröm ököllel, kitépem a kapufélfát,

lábbal taposom a zárat, úgy jutok a kapun túlra!

S jaj akkor a földi népnek! A holtak élére állok

s fölvezetem, föl a fényre - föl én, hidd meg, valamennyit!

S még hozzá olyan éhséggel-szomjúsággal verem őket

- szerelemmel megetetvén, megitatván életvízzel! -

hogy mindegyre éhesebben-szomjasabban barangolnak

s akit csak találnak, élőt, iszonyú agyarra kapván,

vérét italul megisszák, húsát étkül fölzabálják.!"

Az őr  Ereskigal felé tolmácsolja kérését:

"Istár küldött, asszonynénéd: kapudon kér bebocsátást! Istár, a buja szerelmes, az éhes, a telhetetlen, itt ácsorog kapud előtt - levágyik az alvilágba!"

Ereskigal megijed az istennő közeledésétől, mert attól tart, hogy a halottak országába is szaporodást, életet akar lopni.

Megparancsolja, hogy az Alvilágba vezető hét kapun átlépő Istártól mindent vegyenek el, és fosszák meg ruháitól és ékességeitől. Istár mezítelenül érkezik meg Ereskigal elé.

Ereskigal hatvanféle betegséggel sújtja és nem engedi ki többé az Alvilágból. A Földön megszakad minden élet. Éa meghallja Istár szavát és segíteni akar neki. Több sikertelen próbálkozás után végül Éa Istár szerelmesét Tammúzt (Dumuzi) küldi le érte, utasítva az ifjú istent, hogy a tánc, a zene hatalmával hasson Ereskigal-ra és járjon közbe nála kedveséért.

Ereskigal el is engedi húgát, Istár diadalmason indult fel a fényre. A kapuknál minden ruháját és ékességét visszakapta - teljes pompájában térhetett meg az élőkhöz.

A mezopotámiai lépcsős piramisok tetejét élő fa koronázta Inanna, minden táplálék istennőjének tiszteletére.

Dumuzi, ("Az igaz fiú") (sumér) Tammuz  (akkád): Enki vagy Utu fia, néhol Innin testvére, fia, vagy szerelmese. Termékenységisten, elsősorban az állatszaporodáshoz kapcsolódik. Sok tekintetben dublettje Innin / Istár-nak. A mítoszok egylényegűségüket hangsúlyozzák, egyrészt szerelmesi-férji, másrészt testvéri fiúi viszonyt fogalmaznak meg.

Ningirszu / Ningurszu / Ninib / Ninnib / Nin-uru / Ninurta / Pabilsağ / Uraš és osztom azoknak a véleményét, aki szerint Nimród is az ő egyik alakja: "Az istenek bajnoka". Bár Enlíl és Ninhurszag fiaként vonult be a köztudatba, elsősorban az akkád másolatú epikus alkotások miatt, több jel mutat arra, hogy Ninurta eredetileg Enkì fiaként volt definiálva, és csak Enlíl kultuszának elterjedése után "vált" Enlíl fiává. A déli szél istene Udgallu néven. Ebben az alakjában gonosz erő, pusztító hatása van. A vihar lényegi tulajdonságait és jelképeit birtokló isten. Úgy mint mennydörgés, villám, viharos esők, hirtelen, dühödten, tombolón támadó, égzengéssel, szélviharral, cikázó villámokkal járó, pusztító erejű viharok, zivatarok.
Az állam támasza külső ellenséggel szemben. A Sumer iránt ellenséges démonokkal harcolt a Hegységben, hősiesen és győzedelmesen. Győzelme után a kövek sorsának meghatározását kapta jutalmul. Sumert fallal kerítette körül. Megölte a gonosz, erős, pusztító démont, Asagot. A démon halála természeti csapást okozott, az őstenger a földre támadt, az édesvíz nem öntözhette tovább a földeket és kerteket. Ninurta végül az őstengert levezette a Tigrisbe.

A vadászat isteneként is tisztelték. Egyesek szerint ebben a minőségében azonos a (későbbi görög hőssel) Orionnal, harci hálója a Plejádok szimbóluma. Az Orion csillagkép a Plejádok csillagainak szomszédja.
Ninnibként gyakran Párduc Úrnak fordítják. A párduc ősidőktől a harcos és a harc jelképe és jelképezheti az esőt és mennydörgést vagyis a viharokat mint égisteni attribútum, ezért ez a megszólítás találóan illik Ninurta / Ningirszuhoz. A párduc gyorsaság, szépség, erő. ".... Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród." (Gen.10:9) - vagyis mint egy párduc, tehát a név mint egy jelző szerepel, és nem mint az isten valódi neve. Mivel Ninnib neve Nibru (-párduc vadász(?) / párduc vadászat(?) hely-) városában is szerepel, azt sejteti, hogy a város eredeti főistene Ninnib volt, és Enlíl jóval később került a sumér pantheon és Nibru / Nippur város élére.

Ninnib rontás, rosszsors, galluk, aluk, utukkuk, mutabrikuk, edimmuk - etemmuk (a temetetlen holtak bolyongó lelkei) és más gonosz, rontó démonok ellen harcoló varázslók oldalán őrszemként áll, Ninával együtt.

Ninurta fegyverzetének külön neve van: Sarur-nak hívják, ennek egyik alkotója éppen a déli szél. Temploma Énínnu ("Az Ötven Háza"), kapujának neve: "A Hősök Kapuja". Nibru és Lagas védőistene, Lagas, Girszu és Uraš-Dilbat főistene.

Férfi lelkiekben és jellemében, nemző erejében. Fölséges, magasztos, ijesztő, rettenetes, tiszteletet parancsoló, hódító, legyőző, győzedelmeskedő, védelmező.
Jelképei: balján és jobbján két oroszlán vagy párducféle tehát valami nagymacska, a pontos meghatározás még várat magára, fordításokban mindkettő előfordul. Akkádosodott-sémi névváltozatában egyértelműen párduc (nimru - Nimród). Bal karjával szorosan tartja az oroszlánfejű Anzu sast (Imdugud, Im-dugud sumérul), a sas a karmai között Ninurta harci hálóját tartja, benne az ellenséggel. Ismertető jele lehet még az ötven fejű buzogány, a villám, a kígyó. A sas szimbolizálja a győzelmet, a hatalmat, a magasságokat, a mennydörgést, a viharokat. Ezenkívül Fény jelkép, Nap jelkép, Ég isteni hatalmi jelkép.
Úgy tartják, Ninurta isten szereti a zenei felajánlásokat, a dobok hangját. A dob a mennydörgés hangja, a teremtés őshangja, esővarázsoló eszköz, eső-idéző így kapcsolódik Ninurtához, mint viharistenhez, és úgy is mint a dob csatába hívó hangja (Sumér védelmezője, az Istenek bajnoka), ugyanakkor felidézi a győzelmi táncot is.

Ninurta jelzői: ur-sağ = "harcos, hős", Ĝir-nun = "Büszke herceg", Uraš = "Föld", gyakori jelzője még az akkád Šedu, (ši-du): "Védelmező" (a Trón / Ország védelmezője).

Urašként földisten, termékenység isten. A sumér mitológiában gyakorlatilag az összes istent és istennőt visszalehet vezetni földisteni, termékenység isteni mivoltára, ez arra utalhat, hogy Enki vagy Enkihez tartozó leszármazottak vagyis Anunnakik (Enki leszármazottai, a Világegyetem építőelemi, építőkövei). A sumérok talán legősibb termékenység istennőjének Ninmah / Ninhurszagnak a fia, aki Enkihez legközelebb álló nőalak a sumér mitológiában, ez a körülmény is arra utal, hogy Ninurta eredetileg Enki leszármazottja.

Nuszku: Enki / Éa fia. Szerepköre a görög Hermészhez hasonló. Az istenek küldönce, közvetítő az istenek és emberek között. Tűz isten is, kezében lámpást hord. Néha Utu/Samas helyettesítője az igazságszolgáltatásban.

Nabu: az írás, a bölcsesség, a tudományok istene, a jövendő hírüladásának és a kinyilatkoztatásnak is ura. Marduk fia. A vallás hagyományos formáitól eltávolodók ezt a tudós istent állították a pantheon középpontjába.

Nina, Nanše: Enki lánya. A vizek, a források és öntözőcsatornák úrnője. Bölcsője mindennek, "A Víz Úrnője". Nina  álomértelmező, sors meghatározó - sorselrendelő istennő is. Az újabb időkben NINA^na-maš-še jelet, melynek jelentése "Víz úrnő, a Terményt öntöző eső" Nanše-nek írják. Jós és varázsló, oldó és kötőigék ismerője és alkalmazója. Folyamodnak hozzá rossz sors levételéért. Gyógyító istennő. Nina (Niğin) városában áll szentélye a Sirara. Tisztelete Eriduból terjed ki egész Sumérra. "Eridu gyermeke". 11 néven tisztelik sok szerepkörben. 

Nisaba / Niszaba: (Nidaba) Enki lánya, Nina nővére. Haja felesége, Szud (Ninlil) anyja. Haja a gabonakéve megszemélyesítése. A gabonatermés, az aratás istennője, ugyanakkor a bölcsesség, az írás-olvasás, a költészet pártfogója. Szerepköre a görög Demeterhez hasonló.

Iskur (sumer), más néven Adad (akkád) vagy Hadad (mez.) : a vihar, villám és eső, az ég és föld csatornáinak felügyelője, az áradások ura. Melléknevei: "az Ég Tigrise", "Fenséges Bika", "Villámló", "Viharral Tovaszálló". Tulajdonképpen Ninurta viharisteni önállósult alakja. Tőle jön a kedvező szél, a termékenyítő eső és a termésnek hasznos áradás is. Bikán állva, kezében villámmal ábrázolták. A nyugati világtáj istene is. A vízözön egyik rettenetes végrehajtója. Mikor Anzu/Zu elrabolta a sorstáblákat nem vállalta a harcot ellene. Egyes mítoszokban Enki ikertestvére.

Az Alvilág Istenei:

Ereskigal és Nergal (Nerigal, sumer):

Ereskigal az Alvilág (Kurnugéa, Kurnugia) (sumérul Kur = Hegy "A vissza-nem-térés országa", "A sötétség háza", "A fekete palota") királynője. Az Alvilágot nevezik Arallunak is.

Nerigal, Nergal: a Tűz és a pusztító Nap istene, az Alvilág Ura. Hadi istenség is, szerepköre a görög Árészhoz hasonló. Mellékneve: "Nergal, A Férfias". Enki parancsára néha az élők közé kíséri a holtak szellemét az Alvilágból (de vissza is viszi őket!).

A mítosz szerint Ereskigal a vérét kívánta annak, aki hírnöke előtt fel nem állt Enki lakomáján. Mikor Enki rájött arra, hogy Nergal volt az, a saját fia, tizennégy félelmetes démon kíséretével és védelmével leküldte Nergalt az Alvilágba, hogy elpusztítsa Ereskigalt.

Nergal először megrémült, de sikeres hadmozdulatok során át eljutott Ereskigal elé, hogy fejét vegye. Végül Ereskigal félelemből fakadt szerelemből férjül választotta.

Ninazu:  "Orvos Úr", alvilági gyógyító isten, Ereskigal fia.

Namtar/Namtaru: Nergal és Ereskigal hírnöke, a Végzet megszemélyesítője.

Neti (Nédu): Nergal szolgája; az Alvilág kapuját őrzi.

 

Irodalom:

Rákos Sándor - Komoróczy Géza: Agyagtáblák üzenete Szabó György: Mitológiai kislexikon

Hajnóczi J. Gyula: Az építészet története

Magyar Nagylexikon

Varga Domokos: Ős Napkelet

Noblecourt: Sumér és akkád művészet

Szerkesztette: Ninahakuddu

vissza a lap tetejére