Történelem - Mezopotámia Történelme Ninahakuddu

Sumér ▶ Akkád Birodalom ▶ Gutik ▶ Sumér Reneszánsz ▶ Elámiak ▶ Óbabiloni és Középbabiloni Birodalom ▶ Kassuk ▶ Asszír Birodalom ▶ Káldea ▶ Újbabiloni Birodalom (Babilónia) ▶ Perzsa Birodalom ▶ Nagy Sándor Birodalma ▶ Szeleukidák Birodalma ▶ Parthus Birodalom ▶ Szaszanida Birodalom (Újperzsa Birodalom) ▶ Abbaszid Kalifátus, Bagdadi Kalifátus ▶ Török Birodalom ▶ Angol Protektorátus ▶ Irak

Mezopotámia:

A Tigris és az Eufrátesz közötti területet a görögök nevezték el Mezopotámiának, vagyis Folyamköznek.

A suméroknál az Eufrátesz folyó neve Buranun, a Tigrisé Idigna.

A korai akkád szövegekben a területet "Az Idiglat és Purattu folyók köze" néven említik.

Más szövegekben találkozhatunk a Termékeny Félhold Vidéke elnevezéssel is, de ebbe általában illik beleérteni a Nílus vidékét, és Föníciát is.

Mezopotámia valaha azért keltett érdeklődést, mert a Biblia legrégibb szövegei szerint e területre nyúlik vissza a világtörténelem kezdete. Említés történik az emberek által épített első városokról, Ur-ról Ábrahám városáról, Urukról, (a bibliai Erek), majd később Babilonról, Ninivéről. A szövegek beszámolnak Mezopotámia uralkodóinak hatalmáról, égignyúló tornyairól, függőkertjeikről, és a Biblia megemlékezik azokról a népekről, akik a zsidó nép elnyomói voltak azokon a tájakon. De a sík mezopotámiai vidék sokáig rejtegette történeti emlékeit. Mígnem az 1800 évek elején a különböző diplomáciai szolgálatot teljesítők, a tisztviselők, kalandorok felfigyeltek a különös dombokra, a téglatörmeléket, cserépdarabokat rejtő tellekre, és egyre több ékírásos tábla és töredék került elő. Végül megindultak az ásatások, és a vidék ősi titkai lassan felszínre kerülnek a halmok alól.  De még szenzációs leletek és rejtélyek várnak a mélyben felfedezésre várva.

A Sumérok

A sumérok egyszerűen "Kalam"-nak (Bőség Kapuja vagy a Szeretett) nevezték országukat, Dél-Mezopotámiát. Dél-Mezopotámiát az akkádok "Kenger"-nek illetve: "ke-en-ge-ra, ki-en-gi(-r), ki-en-gir"-nek hívták (nemes föld).

Az akkádok lakta észak-mezopotámiai területek sumér neve Kiuri volt (Barbár föld), későbbi korokban már Akkádnak hívták.

Héber nyelven a Bibliában Sineárnak, illetve Szineárnak említik Babilónia régi területét. Ábrahám Ur sumér városból származott (más források szerint Babilonból), mindenesetre Ur főistene Nanna, akkádul Szín volt. Talán innen ered Sumér héber elnevezése.

A civilizáció hajnalán, a termékeny félhold vidékén, a Perzsa-öböl mentén egy népcsoport jelent meg. Hogy pontosan mikor, arról megoszlanak a vélemények. Valamikor i.e. 6000 - i.e. 4000-re tehető a letelepedésük. Vannak akik szerint ennél jóval korábban mások szerint még ennél is később érkeztek a vidékre. Bár azt szokták mondani a sumér ismeretterjesztő könyvek, hogy a suméroknak nincs teremtéseposzuk, ez így nem igaz. Van teremtéstörténetük, ami a babiloni időkben tovább formálódott, végül bekerült a Genesis első részeibe. A sumérok teremtéstörténete szerint a fény a fényből, a sötétség a sötétségből jött létre, majd a név (az ige?) megalkotta a sorsot, megszülettek az istenek, Inanna anyaistenő leszállt a földre (termékenység), végül Enkí, a Teremtő Isten megteremtette az embert. (Enki és Ninmah). A sumér irodalomban - és később az akkádban sem - semmilyen történet nem utal arra, hogy a sumérok máshonnan vándoroltak volna Mezopotámiába. Mítoszaikban azt mondják, ott teremtette meg őket Enki az agyagból. A Bábel torony legendája, a nyelvek összezavarásának helye végsősoron arról beszél, hogy egynyelvű népesség élt ott sokáig és pedig azok, akik a tornyot (tornyokat) építették. Hogy az édenben tehát a síkságon teremtették az embert, erre számtalan sumér irodalmi példa van. Mítoszaikban él a legendás Tilmun vagy Dilmun szigete, de nem mint az ő régi lakóhelyük, hanem mint az istenek áldott szigete. Nem voltak rokonságban a később feltörekvő sémi népekkel (akkádok, héber törzsek, aramiták, káldok). Alkatilag középmagas, masszív felépítésű, rövid, kerek koponyájú, fehér bőrű, kopaszra borotvált fejű, gyakran kék, szürke vagy zöldszemű emberek voltak.

Nyelvük egyetlen ma ismert nyelvhez sem hasonlít.

Legrégibb írásrendszerüket a mai napig nem sikerült megfejteni. Az akkád hódítások idejére (i.e. 2300-tól) már több fejlődési fokozaton átesett az írásuk. Ennek az újabb írásnak a megfejtésében nagy segítségre voltak a kétnyelvű, akkád-sumér táblák. Ezekből a táblákból a mai napig több százezer még lefordításra vár.

Berosszosz szerint, a sumérok nagy tanítója U-anna (Oannész) a tengerből érkezett hozzájuk, a halfarkú, emberfejű lény kultúrhérosz volt. Egy bizonyos, szeretett Istenük Enkí a Föld ura és tengeristen volt, templomában az E-engurban vagy Apszuban (Abszu) halmaszkos papok végezték a szertartásokat, dobok szóltak és áldozati asztalt terítettek, rajta cipót és halat áldozva az istennek.

Első városukat, mely hitük szerint a Föld első városa volt, a Perzsa-öböl partján, a Tigris és Eufrátesz folyók deltájában alapították és építették fel. (Eridu ma már kb. 100 km-re van a tengertől, mert a folyók hordaléka feltöltötte a deltát.) Tény, hogy a múlt század második felében Eridu város helyén 18 réteget tártak fel a régészek, 18 egymásra épült szentély romjait találták meg, ami egyedülálló a régészet történetében. És ez a 18. szentély, a mai napig a világ legrégebbi, ismert szentélye. Olyan templom szerkezetét sikerült rekonstruálni a legalsó rétegből, melynek egyszerű alaprajza már tartalmazza mindazokat az elemeket melyek az évezredek folyamán napjainkig végig nyomon követhetők. (A bejárati ajtó egy hajóból nyílik melynek végén a négyzetes alaprajzú szentélyben áll az istenség oltára.) Mezopotámiai sajátosság azonban, hogy az áldozati asztal a templomhajóban állt. Eridu az első sumér város és kikötője az Újhold-öböl mentén terült el. Innen indultak hajóikkal halászni, később kereskedni a Perzsa-öböl menti népekkel.

Eridutól északra alig néhány kilométerre terült el Ur, mint egy ikerváros. Ur volt az Ország utolsó fővárosa.

A város helyén ma már csak elszikesedett, kopár, tellekkel borított tájék látható.

Erről a termékeny síkságról hiányzik a fa, a kő és az ércek. Az építkezésekhez csak a folyó hordalékából származó agyag állt rendelkezésre, ebből készítették a napon szárított téglát. Érhető, hogy ez a kevésbé tartós anyag mára tönkrement, és a városok helyén ma már csak alaktalan halmok, tellek láthatók.

A Városaikat fallal kerítették körül, rendkívül fejlett csatornarendszert építettek ki a síkságon. Öntözőcsatornáikat nagy hatékonysággal kezelték, gondozták, fejlesztették. A sumérok nem katonai hódításokkal, hanem civilizációjuk terjedésével hódították a vidéket. Műveltségük, tudásuk, a társadalom hatékony működtetése példaadó volt Mezopotámia népeinek.

vissza

Az Akkádok

Az akkád uralom nyitánya i.e. 2334 mikor agadei Sarrukin ("a kitett király") leromboltatta Eridu falait. Uralmuk a királylista szerint mintegy 181 éven át tartott, vagyis i.e. 2153-ig.

akkád: héber szó, sumér nyelven agade: tűzkorona, tűzkoszorú. Agade városállam volt Babilontól északra, amelyet a mai napig nem sikerült megtalálni. Akkádnak nevezték hagyományosan Babilónia északi területeit, mely az agadei hadjáratok nyomán formálódott birodalommá. A mezopotámiai ékírásos emlékek sumer és akkád nyelven íródtak. Akkád nyelvű, de ősi sumér epikus alkotások többek között a Gilgames, az Etana-eposz, stb. Az akkád a sumér nyelv helyére lépett, átvéve tőle az ékírást, de a sumér még sok száz évig a műveltség és papság nyelve maradt.

Az akkádok tehát közel kétszáz évig uralkodtak Mezopotámiában. Agadei Sarrukin építette fel az Akkád Birodalmat. Az akkád királyok kezdettől fogva arra törekedtek, hogy a sumér uralkodók utódainak tüntessék fel magukat. A politikában és a művészetben is megfigyelhető a kontinuitás. Uralmuk alatt a kultúra területén nem következett be törés. Az akkádok még a sumér írást is átvették. A templomi szertartások, a művelt réteg nyelve továbbra is a sumér maradt. Bár a sumérokról szóló munkákban gyakran azt írják, hogy az akkád korszakban a sumérok életében az egyik jelentős változás a külsőben, az öltözködés és viselet területén jelentkezett. A férfiak szakállt és hosszú hajat növesztettek, ami az isteneket és a királyokat jellemző erő jelképe volt. - Személy szerint én ezt egy pillanatig sem hiszem, egyszerűen arról van szó, hogy a hódítók önmagukat ábrázolták a pecséthengereken és reliefeken. A másik változás az ábrázoló művészetben történt. A művészetben mozgalmasabb lett az ábrázolásmód. Az akkádok a királyt a domborműveken szarvakkal diszített koronával ábrázolják, ami eddig kizárólag az istenek kiváltsága volt.
A sumérok korában az istenek nem játszottak szerepet az ábrázolásban, az akkád művészek ezzel szemben gyakran megjelenítik őket.

vissza

Az agadei dinasztia uralmának a gutik (qutúk) (lásd Akkád nagyobb méretű térképét feljebb) vetettek véget, akik az északkeleti hegyekből lecsapva elpusztították a Sarrukín által alapított birodalmat i.e. 2150 körül. Valószínű azonban, hogy a Akkád Birodalmat már a IV. Uruki dinasztia felbomlasztotta vagy erősen meggyengítette a gutik előtt negyven évvel.

Az akkádok uralma, majd a gutik támadása és csaknem 100 éves uralma után Sumér mintegy kétszáz éven át újra vezető szerepet töltött be a térségben. Ez volt a Sumér reneszánsz, avagy az Uruki V. dinasztia, alig 7 évig tartó uralma, majd Ur III. dinasztia következett picit több mint 100 évig. (körülbelül i.e. 2063 / 2050 - i.e. 2016 / 1958). Nem világos, mennyiben volt ez sumér dinasztia, a legvalószínűbb feltevés az, hogy az Uruki IV. vagy V. dinasztiával véget ért a sumérok több ezer éves uralma Dél-Mezopotámiában.

Ennek a korszaknak vetett véget egy újabb sémi invázió:

A rövid időrend szerint i.e. 2016-ban az elámiak feldúlták az országot, a fővárost Urt is kirabolták, lerombolták, a népet halomra gyilkolták. Meghalt az utolsó sumér király Ibbi-Szu'en. Megdőlt az Ország, a nép számbelileg megfogyatkozott, lelkileg és testileg megkínzattak, a népek kavalkádjában a nyelv is kihalt. Így pusztult el Sumér.

vissza

 

Óbabiloni és Középbabiloni Birodalom

(i.e. 2015 / vagy i.e. 1960 - i.e. 1250-ig tartott kb.)

Az elámiak támadása után káosz uralkodott el Mezopotámiában, majd az ún. isini dinasztia uralkodott, de egységes uralmat a terület felett nem tudtak létrehozni, míg végül a széttagoltságnak a babiloni Hammurapi (amorita-akkád dinasztia) vetett véget (kb. i.e. 1760-ban a rövid időrend szerint). Az egyesítés az ő nevéhez fűződik. A babiloni birodalom sok száz évig, közel ezer esztendeig virágzott. Hammurapi törvénygyűjteményét 1902-ben találták meg Szúzában, ahová hadizsákmányként hurcolták el talán az elámiak, akik időről időre rátörtek a babiloni birodalomra. A 282 cikkelyt egy oszlopszerű diorit tömbre vésték.

A Birodalom utolsó szakaszára esik a kassú hódítás (lásd Akkád térképe). A Zagrosz-hegységből érkeztek, i.e. 1600 körül elfoglalták Babilont. Majd az I. babiloni dinasztia örököseivé váltak. Két újítást hoztak a területre. Az egyik újításuk az volt, hogy formával készítették a téglát, és ezzel a módszerrel nagyméretű falfelületeken kerámiadomborműveket készítettek.

Másik újdonság a kudurru volt, mely domborművekkel és feliratokkal ellátott kőtömb volt. Általában fekete dioritból készültek. A rájuk vésett felirat megjelölte a birtokok határait és a hatákövek helyét. A felirat befejező része fohász volt az istenekhez, valamint fenyegetés arra nézve, mi történik azzal, akit birtokháborításon kapnak. A kudurruk egyik oldalára egy isten/istennő képét vagy az őt jelképező állatot vésték.

vissza

Az Asszír Birodalom

(kb. i.e. 1250 - i.e. 612)

Uralmuk kezdete: I. Tukulti-Ninurta asszír uralkodó fogságba hurcolta Babilon urát

Assur ("Jóakaró"): Asszíria névadója, és legfőbb állami istene is. Harci istenség, a hadsereg mellett áll az ütközetben, de ápolja a termékenységet. Amikor az asszír Ninive az akkád Babilon fölé kerekedett, akkor lépett elő legfőbb istenné, ő lett a mindenség ura, ég és föld teremtője. Assurban állt temploma, az Ésarra. A későbbi irodalmi alkotások úgy mutatják be, mint aki azonos a sumér Ansarral, az istenek atyjával azért, hogy igazolják legfőbb voltát!

Ez a jelenség is azt mutatja, hogy ezer év távlatából is mennyire hatott mezopotámia népeire a sumér műveltség, a sumér civilizáció. A legfőbb, a legjobb, a legeredetibb az volt, ami sumér volt.

Az Óbabiloni Birodalomnak a fegyelmezett és kitűnően felszerelt hadsereggel rendelkező Asszíria színre lépése vetett véget. Asszíria Babilon fölött, a Tigris által átszelt fennsíkokon terült el, melyek Perzsia és Örményország hegyeivel határosak. Fővárosa Assur volt (Assurt és Ninivét lásd még: Mezopotámia Régészeti Lelőhelyei térképén). Számos babiloni forrás egyszerűen tartományként említi Asszíriát, Assur név alatt.

Bár a nagy hódítások idején, az Ázsia feletti uralom megszerzése után az asszír uralkodók több fővárost is építettek, hódító hadjárataikat mindig Assur istene nevében vezették. De még az Asszír birodalomban is tovább éltek az ősi sumér mítoszok, rítusok, Isten-tiszteletek, szertartások. A mítoszok között legnagyob sikere a Gilgamesnek volt, még az asszíroknák is kedvelt motívum maradt, a bikával, keselyűvel, oroszlánnal harcoló Gilgames. Gilgames hihetetlen népszerűségnek örvendett. A babiloniai és akkád változatokban fennmaradt, de eredetét tekintve sumér eposz az emberi lét alapvető kérdéseivel foglalkozott, élettel, halállal, barátsággal, szerelemmel, harccal, de mindenekelőtt a halhatatlanság örök problémájával.

Az asszír királyok félelmetesen kegyetlen emberek voltak. Ellenségeiket karóba húzatták, megnyúzták, felnégyelték, levágták a fejét vagy a kezét, rabszolgának hurcolták el a lakosságot, vagy éppen megölték őket az utolsó emberig. Asszíria gazdagságának forrása a hadizsákmány volt.

Szín-ahhé-eriba egyike volt a legkegyetlenebb asszír uralkodóknak. I.e. 689-ben egy felkelés megtorlásáért Babilont eltörölte a föld színéről. Valamennyi lakosát kiirtotta, templomaikat, házaikat, zikkuratjukat leromboltatta, a romokat az Arah-tu csatornába szóratta. Megparancsolta, hogy az Eufrátesz vizét vezessék a romhalmazok irányába, hadd váljon egész Babilon sártengerré. Akkor Hammurapi és a sumérok Babilonja örökre eltűnt, ásatások már csak az Asszír Birodalom bukása után épült Babilont hozták felszínre.

Az Asszír uralom ideje alatt, i.e. 900 évek-ben Dél-Babilóniában teret nyertek a káld törzsek, sőt később babilóniai dinasztiát is alapítottak. Ettől az időtől hívták Dél-Babilóniát Káldeának és ez az elnevezés egészen a Perzsa Birodalom végéig megmaradt erre a területre. A káldok sémi népesség, az arámi népcsoport egyik ága volt, a Tigris torkolatának vidékén éltek a sumérok szomszédságában vagy azok fennhatósága alatt, i.e. 900-ig nem kerültek uralomra.

i.e. 612-ben a babilóniaiak szövetkezve a méd törzsekkel, a médek szövetkezve a szkítákkal elpusztították és kifosztották Ninivét, az utolsó asszír fővárost (az első Assur volt). Elpusztult a rettegett és gyűlölt város, melyet a bibliai próféták soha nem szűntek meg átkozni. Ez az esemény volt a nyitánya az Újbabiloni kornak.

vissza

Újbabilóni Birodalom, Babilónia

(i.e. 612 - i.e. 539)

Babilon újra önálló lett.

A káld eredetű dinasztia első uralkodója Nabi-apli-uszur (Nabú-apli-uszur, Nabú-apla-uszur, Nabuplaszár ugyanazon uralkodó névváltozatai) jóval ezer év után újra felvette a Sumér és Akkád Királya címet. A Sumér megteremtette kulturális és civilizációs modell még mindig mintaként szolgált a birodalmaknak.

Az első két uralkodó (Nabuplaszár, és Nabukodonozor (Nabukudurri-uszur, Nabú-kudurri-uszur) hatalmas és ragyogó fővárost építtetett a régi Babilon helyén.

Nabi-apli-uszur fia, Nabukodonozor rendkívül agilis ember volt. Felépítette a pompás Babilont, kettős fallal vette körül, elkészítette a Felvonulási utat, megépítette az Istár kaput, palotájához függőkertet építtetett, mely az ókor hét csodáinak egyike volt (Szemiramisz függőkertje). Meghódította Szúzát, Szíriát, Fönícia tengerpartját. Legyőzte az arabokat, elfoglalta Jeruzsálemet és a lakosság jelentős részét áttelepítette, az esemény a bibliában is említett babilóni fogság (i.e 587 - i.e. 538-ig). Babilónia azonban nem volt belügyeit tekintve szilárd és egységes. A földtulajdon nagy részét és a kereskedelmet a Marduk-papság tartotta kezében. A királyok az államgépezet megszilárdítása és stabilizálása helyett inkább hódításokkal foglalkoztak. Aztán már nem volt idő stabilizálni a birodalmat. Az Újbirodalom nem állt fenn csak 80 évig, mert a Perzsák elfoglalták a várost.

vissza

Perzsa Birodalom

(i.e. 539 - i.e. 330)

Az elámiták fennhatóságától megszabadult Perzsia, a médek legyőzése után Babilon ellen indult. i.e. 539 október 10.-én Szipparnál a perzsa seregek II. Kürosz vezetésével legyőzték a babilóniai seregeket.

A perzsák nem utánozták az asszír hódítókat. A tartományok élére kinevezett szatrapák nagy autonómiát kaptak, az alattvalók tovább élhették megszokott életüket, hagyományaikat gyakorolhatták, de adózniuk kellett a királynak. II. Kürosz engedélyt adott a Babilonba deportált zsidók hazatérésére és a jeruzsálemi hitközösség helyreállítására. Az uralkodócsaládot Akhaimenidáknak (latin) (Hahámanasiják (óperzsa) hívták. Az Akhaimenidák (i.e.6-3.század) egyesítették a különféle árja (a mai Irán vidékén élt törzsek) királyságokat. Főbb uralkodók: Kürosz (Cyrus, Cirus (latin), Kurus (óperzsa)) - Kambüszész - II. Kürosz ("A Nagy", a birodalom alapító. Xenophón róla mintázta az ideális uralkodót.) - II. Kambüszész - Dareiosz (Darayavaus) - Xerxész - Artaxerxész. Artaxerxész uralkodása után mintegy nyolcvan évig tartó hatalmi viszályba bonyolódott a Birodalom. Végül Nagy Sándor i.e. 333-ban Iosszosznál a Toros-hegység lábainál, a Ceyhan folyó közelében a mai Törökország területén először győzte le a perzsa III. Dareioszt, majd a gaugamélai csatában, a Van-tótól délre (szintén a mai Törökország területén) 331-ben végleg megfutamította III. Dareiosz perzsa seregét és ezzel az I. Perzsa Birodalom megszűnt létezni.

vissza

Nagy Sándor Birodalmának része

Mezopotámia néven Nagy Sándor hozott létre először tartományt itt. Nagy Sándor Babilóniát Kr.e. 334-330-ban hódította meg.

Nagy Sándor halála után Szeleukosz szatrapa (a meghódított területek vezetőit hívták így) jutott itt hatalomra, ő alapította meg a

Szeleukidák Birodalmát

(kb. i.e.300-tól - i.e.157)

Kr.e. 157-re a birodalom nagy részét elvesztették (Médiát és Babilóniát), majd kr.e. 64-re a megmaradt részek a Római Birodalom része lett. (Szíria, Damaszkusz)

vissza

Parthus Birodalom

(kb. i. e. 150 - i. u. 226.-ig)

Az önálló Párthus államot I. Arsak alapította i. e. 247-ben. Az i. e. I. század közepére Mezopotámia nagy része Parthia része lett. Mezopotámia keleti részén a rómaiak és párthusok gyakran csatároztak, de többször békét is kötöttek. Kelet-Mezopotámia egyfajta elő-határvidék volt a Pártus Birodalomban. Az ütköző szerepét töltötte be Róma és Párthai között. Nem is sikerült a Párthus Birodalmat soha elfoglalni a rómaiaknak. Parthia fővárosát alig harminc kilométerre északkeletre Babilontól alapították meg.

Kr. u. 100-200-as években a római birodalom több hadjáratot folytatott Mezopotámiáért, pontosabban a Párthus Birodalom ellen, egy időre Észak-Mezopotámia római fennhatóság alá is került. i. sz. 114-ben Traianus császár ideiglenesen elfoglalta Mezopotámiát. De végül Parthia hatalmát a szaszanidák törték meg. A Szaszanida birodalom alapítója I. Ardasír elleni csatában i. u. 226-ban vagy 224-ben elesett az utolsó párthus király V. Artabanosz.

vissza

A Szaszanida Birodalom vagy másképp Újperzsa Birodalom

(Kr. u. 224 - kr. u. 651)

Iráni központú birodalom volt.

A szaszanidák az óperzsa Akhaimenidák leszármazottainak, örököseinek tekintették magukat. A Perzsa Birodalom államvallása a mazdaizmus volt (az elsőé is). (lásd Mitológia hivatkozás alatt: Mazdaizmus) Kr.u.224-ben Persepolis királya I. Ardasír csatában megverte az utolsó párthus királyt, V. Artabanoszt, bevonult Ktésziphonba, (ami Bagdadtól harminc kilométerre van) a párthus fővárosba. Uralma alatt egyesítette a Perzsa Birodalom területét.

Az Újperzsa Birodalom egészen az iszlám hódításokig, kr.u. 651-ig állt fenn.

(Már az iszlám megjelenését megelőző évezredben is folyamatosan érkeztek arab törzsek a folyóközbe.)

vissza

A 700-as évek közepétől a terület Abbaszid Kalifátus, majd Bagdadi Kalifátus néven lett birodalommá, ekkor építették a kalifátus új fővárosát is, Bagdadot (kr.u.762), és székhelyüket áttették Szíriából Irakba.

 

vissza

A középkorban Mezopotámia területe többször volt a Török Birodalom része, illetve a Török Birodalom fennhatósága alá tartozott.

A török uralom sosem volt olyan erős a területen mint az I. Világháború előtt.

vissza

Az I. Világháború végére az angolok szerezték meg a területet, és angol protektorátus (autónóm terület, ami Angliától függött) lett. 1921-től Irak államformája: alkotmányos királyság.

Irak 1932-től független ország. 1958. július 14.-én Abdel-Kerim Kászem vezetésével megdöntötték a monarchiát és kikiáltották a köztársaságot.

1979-től Szaddám Husszein urakodott.

Az amerikaiak 2003. március 19.-én támadták meg.

Nincs nyugalom Mezopotámiában.

Irodalomjegyzék:

A térképek a Kartográfia Vállalat gondozásában megjelent iskolai atlaszokból származnak.

Varga Domokos: Ős Napkelet

Magyar Nagylexikon

A Művészet Kezdetei, Corvina Kiadó, 1999

szerkesztette: Ninahakuddu

vissza a lap tetejére