20 Nisan 5784
2024-04-28

 

Galéria - Feljegyzések

Rövid-hosszabb kiegészítések, gondolatok, fordítások, melyek nem kaptak külön oldalt, de a sumér témához szorosan kapcsolódnak.  Ninahakuddu

A Szent Nász szertartása

Az ősi időkben egy termékenységi ünnep keretében szokás volt a frissen felszántott föld barázdáiban szeretkezni, elősegítendő a föld termékenységet. A termékenységi szertartások különböző formában szerte a földön jelen voltak. Hogy a suméroknál milyen volt az ősi formája ennek a szertartásnak, hogy pontosan melyik időkben kezdődött, hogyan és miért, nem tudjuk. A Szent Nász az ország termékenységét hivatott biztosítani, és bár ősrégi eredetűnek tűnik, korai szövegekben szinte nyoma sincs. A szertartás végleges formája a 4. évezredre vagy már korábban is kialakulhatott, de városonként módosulhatott.
Azt sem tudjuk, mi volt a történelmi idők előtt az eredeti szertartás eredeti szerepe. Bármennyire logikusnak és evidensnek tűnik a termékenység elősegítésére végzett szertartás elgondolása a Szent Nászra, cseppet sem lehetünk benne biztosak, hogy az, amivé az esemény fejlődött, azonos azzal az eredeti szándékkal, ahogyan elkezdődött. A termékenységi szertartások leírása nagy részben akkád közvetítéssel érkezett a mi civilizációnkhoz, igazán ősi sumér szöveget a témában még nem publikáltak, a Nász mint nyílt kultusz csak a sumér idők végén jelenik meg. (És aztán sokáig népszerű is maradt Mezopotámiában.) A dolgok kezdete és vége között ott van egy folyamat, amely során átalakulás, vesztés, felejtés, módosulás, keveredés történik, és előfordul, hogy a dolgok végénél az eredetire már rá sem lehet ismerni.
Tehát nem az a kérdés, hogy voltak-e termékenységi szertartások, mert igen, természetesen voltak, hanem az a kérdés, hogy a Szent Nász szertartása eredetileg csakugyan termékenységi szertartás volt-e?

Egyes nézetek szerint a kozmikus nász, az ég és föld egyesülése, mint kozmogóniai kezdet volt az első állomás ehhez a szertartáshoz. De többen úgy gondolják, a kozmikus nász egy teológia spekuláció eredménye, a miértek és hogyanok korabeli tudományos igényű, emberi gondolkodás útján megválaszolt kérdései. Valószínűbbnek látszik, hogy egy férfi princípium, egy nemző-isten és a természetierők kölcsönhatásának természetes képéből alakult ki a szertartás ősi gyökere. Ezzel együtt anthropomorf és erotikus jelleget is kapott.

A szent nász szertartásának sumér énekei igen gyakran használnak erotikus fordulatokat, leírása szókimondó. Általában is jellemző a sumér szakrális költészetre, hogy az erotika inkább jelen van benne, mint a világi szerelmi költészetben. A Szent Nász lényeg szerint szent, a nász aktusának mágikus ereje a mezők, a növény- és állatvilág termékenységét serkenti. A szertartás végén az istennő megáldotta a királyt, hogy kellő ereje legyen a királyi hatalomhoz. A Szent Nász szertartásában az istennőt egy szerelmi papnő személyesítette meg. A szertartás nem csak a himnuszokban volt nyílt és érzéki, teljesen nyílt és érzéki volt maga a szertartás is.
A termékenységi szertartás ősi rítusa évezredekkel később nyílt orgiává fajult Babilon városában. Valószínűleg ezeken az alkalmakon szörnyedt el a fogságban levő zsidóság, és többek között ezért is kerülhetett be Babilon és a babiloni szajha, Ishtár az apokalipszis irodalmába.

---

A következő hosszabb írás az alábbi mű fordítása: Frymer-Kensky, Tikva, In the Wake of the Goddesses: women, culture and biblical transformations of pagan myth (1992) Fawcet Columbine, New York és itt található.

Istennők nyomában: nők, kultúra és a pogány mítoszok bibliai átalakulása

A mezőgazdasági termékenység és a Szent Nász

Az isten-anya kontrollálja az emberi és állati termékenységet, de Ő nem egy termékenység istennő a hagyományos értelemben, Ő neki nincs hatalma a mezőgazdasági termékenység felett. Dacára a szó alkalmazásának saját használatunkban, mindkettő képesség az emberi és állati szaporodásnak a képessége és a föld gyümölcstermő képessége, és a két képesség bibliai kapcsolódása ellenére, a sumérok a kettőt mint hasonló, de nem azonos esetet kezelték. Sem a Föld Anyának sem az Istennő Anyának nem volt irányító szerepe a mezőgazdasági termékenységről gondoskodásában.

Sok vallásos tevékenység összpontosított gondoskodásra és a bőség megünneplésére. Sok isten vett részt az Ország megnyugtató termékenységének biztosításában és a természet minden erőinek az együttműködése szükséges volt a sikerhez. Ahogy az emberi nemzésben, a mezőgazdasági megújhodás erői nemi cselekvés által voltak mozgásba hozva. Az imák között a bőségért volt egy meglepő szertartás a Szent Nász, ami tekintélyes érdeklődést keltett az újabb kori időkben.

A Szent Nász egy gondosan kidolgozott szertartás, így azt nagy részletességben tudtuk helyreállítani. Nem egyetlen szöveg, ami leírja a teljes szertartást, hanem azt mi rekonstruáltuk kitartóan a Szent Nász dalok utalásaiból. Ahogy így tettünk, kezdett értelmet kapni ennek a szertartartásnak a fontossága és annak a jelentőségéből a sumérok elképzelései az emberi kölcsönhatásról, istenekről és istennőkről. A Szent Nász egy utazással és felvonulással kezdődött a király által Inanna templomának giparujába (a szertartás helyszínére), és a menyasszony előkészítése (rituális) tisztítás, (olajjal) bedörzsölés és felékesítés által.
(megjegyzés a giparuhoz: tudomásom szerint ahol a szent nász szertartásai végbementek az a gigunu volt; a ği-par a főpapok szálláshelye volt, bár tény, hogy a gipar az éjszaka+kinyújtózni szavakból épül fel, de fordították már kertnek, udvarnak is.)
A felvonulást (körmenet) és a partnerek találkozását szerelmes dalok éneklése kísérte és más ünnepségek és végül, egy nagy esküvői lakomával ünnepelték a házasságot. De a szertartás magja egy szexuális cselekmény volt a király és az istennő alak között. Inanna szent öléhez a király megemelt fejjel ment (büszkén) mint kívánt partner, inkább mintsem egy könyörgő társ. Megérkezett a nagy termékenységi ágyhoz (nászágy), amit felállítottak a szertartásra, behintették fűvel és befedték Inannának. Ott, az ágyban Inanna hosszasan nézett rá ragyogó tekintettel, cirógatta és magáévá tette. Ez a szexuális egyesülés szándékozott elősegíteni az ország termékenységét.

A Szent Nász egy időszakos állomás volt, egy királyi szertartás, amelyben a király játszotta a férfi szerepet, és amiben az ő figurája mint Dumuzi isten, Inanna házastársa szerepelt. A szövegek nem tesznek említést a nőről, aki Inannát játszott. Őt nugignak szólítják, ami fordításban templomi szolgáltató és azt az elképzelést kelti, hogy a női (istennő) szerepkört egy szent prostituált játszotta. De valójában a nugig egy magas rangú asszonynak a kifejezése. A "Szerelem Egyetlenje" dalszöveg Ur város Shu-Sin királyához intézett, ami a Szent Házasság alkalmából lehetett előadva. Kubatum írta, itt lukurnak szólítják (ami rendes esetben egy papnő), ez lehetne arra utaló, hogy egy papnő játszotta a női szerepet. De Kubatum lukur aki ezt a dalt írta, Shu-Sin felesége is volt; így lehetséges, hogy a lukur inkább az ő királynő-megszólítása mintsem papnői rangja, ami feljogosította őt Inanna szerepét játszania Szent Nász szertartásában. A nő azonossága nem részletezett mert nem volt döntő. Az volt fontos, hogy a király részt vegyen ebben a házasságban ahogy mindkettő ő volt, isten és király így közvetlenül a királyi szerepre született; az ő női partnerének személye nem volt fontos, csak amíg istennővé vált (tehát a szertartás alatt).

A Szent Nász szertartása egy ősi rítus volt, ami a történelem előtti időkből ered. Van egy Urukban talált váza, ami i. e. 4. évezredből származik ennek van egy faragott domborműve aminek alapos az ábrázolásmódja, a későbbi Szent Nász szövegek mutatják, hogy a váza a Szent Nász szertartását ábrázolja amint azt Urukban végezték i. e. 4. évezredben. (megj.: A vázát az iraki háborúban ellopták, de most úgy tűnik előkerült.). A Szargonita időkben (i. e. 2350 körül, akkád-sémi dinasztia), egy felirat Lagasz városából jelzi, hogy a Szent Nászt ott is elvégezték, a felirat megörökíti, hogy nászajándékokat hoztak Ningirszu istentől Bau (Baba) istennőnek. Egy kicsit később Lagaszban, a felirat Gudea, Lagasz királyának szobrán beszél a nászajándékokról amit mindkettő, az isten és király (Gudea) hozott Bau (Baba istennőnek). Gudea templomhimnuszának megörökítése beszél Ningirszu templomának építéséről. Ebben a himnuszban, egy ágyat (nászágyat) készítettek Ningirszunak, és ezen az ágyon Bau (Baba) és Ningirszu "jól érezték magukat". Bau (Baba) és Ningirszu egy ilyen egyesülést (nász) ünnepelhettek és lehetséges, hogy Sumér városai különböző módon ünnepelték a Szent Nászt az ő városuk istensége és annak házastársa között.

Minden valóságos irodalmi megfogalmazás érinti Inanna és Dumuzi házasságát. A királynak ez a házassága Inannával az ősi múltban gyökerezik. Sumér királyai igényt tartottak "Inanna szeretett házastársa" címre, a Lagaszi preszargonikus Eannatum király óta. Mezopotámia királyai a korai időktől gyakorolhatták a Szent Nász szertartását. A sumér epikai hagyományoknak megfelelően az epikus eseményeket sokkal később írták le. A legendás első uruki dinasztia királyai (már) elvégezték ezt a nászt, mintegy a királyságuk részévé tették. Valójában ezek a királyok Dumuzi voltak, aki egyértelműen azonosított Dumuzi istennel, Inanna házastársával.

Inanna és Dumuzi Szent Násza öt műből van helyreállítva. Az első dátumozott szöveg egy Shulgi Himnusz, amiben Shulgi király elbeszéli ahogyan megérkezett hajóval Uruk-Kullab rakpartjára ajándékokkal az E-anna templomnak. Megérkezett, ünnepi öltözetet vett fel és egy különleges parókat, és Inanna elé járult. Inanna az ő dicsősége által megadta magát, egy dalt énekelt, amiben elbeszélte Szent Nászát Shulgival és aztán megáldotta őt.

A leginkább kidolgozott Szent Nász mű egy hosszú himnusz Inannához isini Iddin-Dagan királytól (amorita-akkád dinasztia, Sumér bukása után), amiben leírja Inanna jótékony szerepét mint Esthajnal csillag és az ő havonta ismétlődő ünnepét. A himnusz tetőpontja az Új Év ünnepével foglalkozik, amikor az ország népe elkészítette a nászágyat. Inanna megfürösztötte és bedörzsölte önmagát, a király büszkén közeledett öléhez, lefeküdtek és szeretkeztek, és Inanna Iddin-Dagant az ő igaz kedvesének nyilvánította. A harmadik szöveg, "A Király és Inanna", nem nevezi meg a királyt (legalább is az ép részekben nem). Ez a költemény beszámol a termékenységi ágyról és hogy Inanna kívánta azt. Ninšubur (Inanna isteni titkára) elhozza a királyt Inanna szent ölének és áldásért folyamodik a királynak. Aztán a király büszkén megy Inanna öléhez.

A következő szöveg, a "Szántani a vulvámat" nagyon töredékes. Egy dallal kezdődik Inanna által, amiben magasztalja a vulváját (nemi szervét), hogyan hívta Dumuzit istenségnek az országon át és aztán felkészült a tisztálkodásra és felékesítette magát. Egy törött rész után a szöveg rögzíti az ünnepet, ahol már a díszünnepély és az éneklés megváltozott és Dumuzi lefekszik Inanna oldalára. Ennél a pontnál Inanna felmagasztalja őt és egy dalt énekel saját nemi szervéről, a lényeg ettől a kérdéstől van "a nemi szervem egy jól öntözött mező - ki fogja felszántani azt?", addig a válaszig, hogy "Dumuzi fogja felszántani nekem". Inanna akkor áldást mond Dumuzira.

Az utolsó szöveg egy valóságos szertartásra utal, egy töredékes Inanna dal. "Melled a te meződ". Inanna egy önmagát dícsőítő himnusza után, a dal megörökíti, ahogyan a lenvászon-szövő papok az E-annában elkészítettek egy oltárt, és vizet és kenyeret hoztak Dumuzinak. Megkérték Dumuzit közelítse meg Inannát egy dallal, amit ő csinál, Inanna melleit mint termékeny mezőt dícsőítőt és kérték igyon azokból. Emellett ennek az öt szövegnek, a dalciklusoknak van egy egysége, ami utal a valódi szerelemre, Dumuzi és Inanna nászára és udvarlására. Ennek ellenére tény, hogy nem tájékoztatnak a valódi szertartási eseményről, mi feltételezzük, hogy ezeket a szövegeket a Szent Nász szertartásának alkalmakor énekelték.

A találkozás a király és az istennő között nemi jellegű volt, és az ősi szövegek leírást adnak az ölelésükről. Az Iddin-Dagan himnusz egy világos példa:

A király felemelt fejjel közeledik a tiszta ölhöz,
Megemelt fejjel közeledik Inanna öléhez.
Ama-uš-nun-ğal-an-na lefekszik az ő (Inanna) oldalára,
Cirógatja az ő tiszta ölét.
Amikor az Úrnő szétterül az ágyon,
a tiszta ölébe,
Amikor Inanna szétterül az ágyon,
a tiszta ölébe,
Szeretkezik vele az Ő ágyában,
Mondja Iddin-Dagannak, "Valóban te vagy a kedvesem".

Ez a sokatmondó beszéd nyitva hagyja a lehetőséget, hogy Inanna szobra volt lefektetve az ágyon, és a király ezzel a szoborral feküdt. A Shulgi himnusz nyelvezete még leíróbb. Inannától annak elbeszélése, hogy "az ő (Shulgi) becsületes kezétől az én lágyékom megnyomott volt ", "felborzolta az ölem szőrzetét", "kezét az én tiszta nemi szervemre tette". Itt világos, hogy a király nemi érintkezésben van egy emberi partnerrel aki az Istennőt alakítja.

Ez a szexuális egyesülés termékenységet hozott az országnak. A király és az istennő szexuális (nemi) összekapcsolódása bemutatja a látható és valóságként felfoghatón túli kapcsolatot az emberi nemiség, a túlélés és a világ megújhodása között. Amikor Gudea, Lagasz királya készülődött Bau (Baba) istennő ágyasházába, célja a termékenység kiváltása volt. A templomhimnusz elbeszéli, hogy amikor Bau (Baba) belépett a szobájába és lefeküdt, akkor ő zöld, gyümölcstermő kerteket okozott. A király és Inanna termékenysége a leglényegesebb pont. Inanna isteni intézője (gondnoka) Ninšubur jön őhozzá és szorgalmazza őt, először adjon a királynak egy erős királyi trónt és aztán:

Akarhat egy földművest aki megműveli a mezőket,
Akarhat egy jó pásztort aki nyüzsgővé teszi a karámokat.
Lehet ott szőlő alatta, lehet ott árpa alatta,
A folyóban lehet ponty áradat,
a mezőn lehet kései árpa,
a lápon lehetnek halak és csiripelő madarak
a nád kiszáradhat és zsenge nád nőhet,
A nagy sivatagban cserjék nőhetnek
Az erdőkben szarvasok és vadkecskék szaporodhat.
Az öntözött kertek mézet és bort teremhetnek,
A növények barázdájában a saláta és a zsálya magasra nőhet,
A palotában lehet hosszú élet.
A Tigris és az Eufrátesz szállíthat bőséges vizet.
Azok partjain a fű magasra nőhet, megtölthetik a réteket.
Szent Niszaba magasan felhalmozhatja a gabona kévékét;
Ó Úrnőm, Menny és Föld Úrnője, minden Menny és Föld Úrnője,
Ő (a király) eltölthet hosszú napokat a te szent öledbe!

Más Szent Nászról szóló szövegek visszhangozzák ezt a vágyat. "Szántani a vulvámat" című költeményben Inannának a nagyon képszerű ábrázolása mint egy jól öntözött mező, egy mezőgazdasági metafóra, amint Inanna mellének ábrázolása a "Melled a te meződ"-ben is van:

Ó, Úrnő, a te melled a te meződ,
Inanna, a te melled a te meződ.
A te széles, széles meződ ami kiárasztja a növényeket,
A te széles, széles meződ ami kiárasztja a gabonát,
A víz magasról áradó az úrnak, mell magasáról
.... én fogom inni azt rólad!

Ebben az imában az ábrázolás közvetlenül világossá teszi a hasonlóságot, ami benne rejlik ebben a szertartásban a női test és a föld között, az emberi nemiség és a kozmikus szaporodás között.

A mezőgazdasági és állattartási (-legeltetői) termékenység számos dolga tartozott a mezopotámiai vallásra. Sok templom magasztalta azoknak a szerepét a termésbőség elősegítésében, azoknak a városoknak a termékenységét és virágzását; sok istent segítségül hívtak a termékenységért, sok király dícsőítette azok szerepét a termékenység elhozatalában. A növényzet istennője Niszaba volt, természetesen, az alapvető folyamatnak, csak a nagy istenek Enki és Enlil voltak még tisztán akik szerepet játszottak a termékenységben - Enki mint a megtermékenyítő vizek fallikus képmása, és Enlil mint az Úr, aki gabonát csíráztat tajtékból, az Úr, aki kinöveszti a szőlőt, az úr, aki termést készít, a Föld ura. Enlil fiai Ningizidda (Ningizzida) és Ninurta részben termékenység istenek voltak, Ningizidda a növényvilágé és Ninurta mint zivatar isten és talán szántás isten.

A vallásos belemélyedés a termékenységgel kifejezi a sumér gazdaságot. Mezopotámiában a többlet termelés az öntözésből eredt. Ez a többlet aztán a társadalomnak a technológiai egyesülést nyújtotta, népesedési és gazdasági fejlődést. A korai templom összehangolta az öntözést és begyűjtötte a többletet, ennek megtételére volt az intézmény. Azonkívül a vallás volt az út amiben az emberek ösztönözve voltak megtermelni ezt a felesleget és végül a király volt az alak, aki képes volt a közösséget irányítani, központosítani és fenntartani, egy bonyolult egyensúlyt létrehozni (a felesleg és) a kevés anyagi javak között. A szertartások és imák a termékenységért csökkentették az aggodalmat az aratás körül, ösztönözték a népet a mezőgazdasági munkára, és engedélyezte nekik kifejezni a félelmet és örömet az állandómezőgazdasági többlet megléténél és az hasznot hozott.

A király és az istennő-alak nemi közösülése a Szent Nász szertartásában az erők egyesülésének egy erős jelképét szolgáltatta, ami szerepet játszott a termékenység megteremtésében.
A nyugati kultúra nézőpontjából, ez a szertartás úgy tűnik idegen és furcsa (különös). Mi nem használjuk a nemi viselkedést vallási szertartás részeként és nem találunk ilyen idegen cselekedetet a mi judea-keresztény hagyományainkban. Mi azt gondoljuk a szexuális meghittségről mint egy folyamatban levő kapcsolat következményét, - inkább mintsem egy kapcsolat egyedüli alkotóelemének cselekedetét aminek nincs más kifejeződése. Az elképzelés idegenszerűségének dacára mikor a kultúrális különbségeken túl nézünk, megértjük ezt a szent nemiséget annak saját korában, és egy erős jelképes drámát fedezhetünk fel. A Szent Nász egy többszintű metafóra, kifejező költői dimenziókkal és erőteljességgel. Alapvető, hogy a fő istenalak ebben a drámában nem egy termékenység isten vagy istenanya. Ehelyett a szertartás nemi egyesüléssel jár az istennővel, aki a bujaságot képviseli, amit figyelembe vesz a közösülés. Ez a nemiség egy kiváló helyet ad a kozmikus rendszerben mint egy fontos ösvényt a termékenységnek. Csak ahogy a nemi közösülés az emberi és állati termékenységhez vezet így a Szent Nász nemi közösülése Sumér földjének mezőgazdasági termékenységéhez vezetett. Az emberi nemiség, annak meghitt, családias fontossága, azt látta ebben a szertartásban amit az ismert, a világ megújhodó folyamatainak látható alkotóelemét; ez az anatómiai hasonlósága avagy a kozmikus vonatkozása a megújhodásnak.

A nemiség ilyen fontos erő a megújhodásban a nemi egyesülés miatt. A Szent Nász az egyesülés körül van, sok elemnek az együttes eljövetele körül, hogy együtt megteremtsen egy termékeny világot. Ennek a cselekedetnek a következtében megtörténik a megújulás és újjászületés (a természeté), amikor a termékenység férfi alkotórésze (Dumuzi) összekapcsolódik a női alkotórésszel (Inanna), eképpen a kozmikusnak a különböző vonatkozásait egyesíti. A Férfi és Nő úgy jelenik meg mint egymásba illeszkedő részek, akiknek egyesülése megnyitja a Világegyetem gazdagságát. A két legfontosabb egyesülése a Szent Nászban jelzi, kifejezi és megvalósítja a világ férfi-nő tengelyének a találkozóját.

Menjünk egy lépést tovább bele a metafórába, az egyesülés Inanna szent házában megy végbe, és Inanna, az istennő-társ, nem csak a nemiség istennője de a háznak az istensége is. Dumuzi, az ő isteni társa, akivel a király azonosított, valószínűleg a növény és állatvilágon belül az élő lelket képviseli. Az ő egyesülésükön keresztül a civilizált igyekezet párosodott ehhez a megújuló képességhez és azok egyesítése lehetővé teszi a valódi bőség-többletet amitől a városi civilizáció függ.

Ebben a sumér szertartásban, Dumuzi a király által volt törvénybe iktatott, aki istenné vált a szertartás bemutatásában. A király Dumuzi földi megtestesülése volt, de egyúttal az állam emberi királya is volt. Ezen a cselekményen keresztül (a nász) Inannától egy termékenységi áldást és virágzó uralmat fogadott be. Ebben az eljárásban a Szent Nász jelképez még egy másik szükséges szövetséget, a Szent Násznak aláhúzza azt a fontos alapelvét, hogy az túl van az istenek és az emberi lények közös törekvésén, hogy a világnak van biztosított termékenysége. Az istenek hozzák a termékenységet az ő felügyeletük révén az eső, a levegő, a nap és a termőföld felett. Az emberi lények hozzák a bőséget az ő munkájukon keresztül a mezökön, csatornákban és raktárházakban. A királynak és az istennőnek a Szent Násza ennek az isteni-emberi partnerségnek a drámai kifejezése.

A jelképrendszernek még egy másik rétege fekszik a tényben, hogy az emberi lény / isteni társ a király. A Szent Nász együtt hozza a királyt és az istennőt a lehetséges legmeghittebb helyzetbe, ezáltal a királynak belépést enged az istenek világába, amit lehetetlen más emberi lényeknek kivívni. Ebben az eljárásban istennők közvetítenek az istenek világa és a király világa között. (A téma a következő fejezetben tárgyalt.)

Az istennő szerepe a Szent Nászban képi megjelenítés és közvetlen: ő a szex partner (szeretkező társ). A lényeg itt nem a neme hanem a szerves nemiség (a szeretkezés). Az istennő fontos pontosan mert ő egy nő, mert ő birtokolja a női nemi szerveket és ígyközreműködhet a szexuális cselekményben. Nem meglepően, ő a nemiség istennője, az istennő-mint-szex-partner, aki az Isten társ a Szent Nászban. A Szent Nászban a képi megjelenítés nyelve (az illusztráció nyelve) a himnuszok; nem egy buja nemi utalás vagy pornográf érdekesség. Ellenkezőleg, ezek a himnuszok Inannát ünneplik mint szeméremtestet (vulvaként), az istennőt mint "kozmikus vaginát".

Az istennők nemi szerve nyújtja a legjobb utat az istennőknek, hogy cselekvők (tevékenyek) legyenek a kozmoszban, a nemzésben és a mezőgazdaságban. Annak ellenére, hogy mi ismerjük az összefüggést a közösülés és születés között a mi tapasztalatunk tőlük független és különböző. És az istennők különbözőek: az egyik anya, aki gyermeket szül, és a másik a nemiség, a nemi élet (szex) istennő aki nemi aktivitást, termékenységet hoz a földnek. Más esetben a szex-partner nemi szerve amelyen keresztül a Világegyetem megújult. Az ősi Sumérban, az isteni nemiszervek a születést és megújulást hozzák. Amikor, mint a Bibliában az istennek nincs nemiszerve, hogyan tud a világ megújulni? Világos, hogy a természet egész fogantatásának alapvető változásokon kell keresztülmennie.

Jegyzet:
nu-ğig: Az Éjszaka királynőjének, Inannának képmása, jelentése: Éjszaka képmása. Egy szerelmi papnő, egy templomi szolgálatba álló személy. A szó akkád megfelelői: quadištum, ištaritum, zermasitum
lukur: szerelmi papnő, szent prostituált az Inanna-Ishtár kultuszban. Szó szerinti jelentése: idegen férfi. A szüzek Inannának felajánlott szolgálata volt. Ebben a szolgálatban a szentélyek egy felszentelt, sötét szobájában idegen, ismeretlen férfiakkal szeretkeztek. Ezekből a szokásokból is látszik, hogy a szexualitás, az aktus szent volt és szerves részét képezte az élet körforgásának, újrateremtésének, nem a szüzesség volt érték, hanem a termékenység, a mag befogadása. A szolgálat meghatározott ideig tartott. Utána férjhez mentek. Talán a termékeny, sikeres házasságért tett felajánlás volt a lányok részéről. (Agade megátkozása c. irodalmi alkotás 132-133. sora is erre a szokásra utal. lásd Fordítások oldal.)

Vége

 

vissza a lap tetejére